Megszorításokról szó se essék

Ne menjünk most bele részletesen azon intézkedéseknek az elemzésébe, amelyekről Orbán Viktor kormányfő a Dow Jones hírügynökségnek, illetve a Wall Street Journalnak adott interjújában beszélt, hiszen a magyar és a külföldi gazdasági szakértők meglehetős alapossággal kivesézték azokat a változtatásokat, amelyek a nyugdíjrendszert, a munkanélküli járadékokat, a tömegközlekedést és a gyógyszerkasszát illetik, és amelyek valamennyi területen meglehetősen komoly megtakarításokat irányoznak elő. És noha a miniszterelnök által felvázolt átalakítások részletei jelen pillanatban még nem ismeretesek (számszerűsíteni így egyáltalán nem lehet azokat), tény, hogy mind bel-, mind pedig külföldön alapvetően pozitívan reagáltak azon srukturális reformokra, amelyeket a hozzáértők már meglehetősen régen sürgettek, és amelyek eredményeként újra megerősödhet (visszatérhet?) a hazánkkal szembeni befektetői bizalom, jelentős mértékben javulhat az ország kockázati megítélése. Miután azonban a februári „Orbán-csomag” – legyen szó akár a korkedvezményes nyugdíjba vonulás, illetve a tömeges rokkantnyugdíjazás megszüntetéséről, akár a munkanélküli járadékok és a tömegközlekedési támogatások „lefaragásáról”, esetleg az úgynevezett gyógyszerkassza kidásainak számottevő megnyirbálásáról – nem csupán állampolgárok tíz- és százezreinek az érdekeit sérti, de látványos feladása is annak a mostanáig nagy előszeretettel hangoztatott elvnek, miszerint kiadáscsökkentés (értsd: megszorítások) nélkül is lehet gazdaságpolitikai fordulatot elérni, az interjú kapcsán megszólalók majd mindegyike felhívta a figyelmet az elképzelések megfelelő kommunikálásának a fontosságára, hiszen e téren manapság se a kormány, se a kormánypárt nem brillírozik.

Hát, ami azt illeti, a figyelmeztetés igencsak hiábavalónak bizonyult, lévén még meg se száradt a nyomdafesték a Wall Street Journal azon számán, amely az Orbán-kabinet takarékossági intézkedéseiről számolt be, máris felbukkant Szijjártó Péter hogy az éretlenebb (hülyébb?) választópolgárok számára segítsen „értelmezni” az orbáni gondolatokat. A főállású szóvivő szavaiból aztán nem csupán az derült ki, hogy strukturális átalakításokra mindenféleképpen szükség lesz majd, hanem az is, hogy az MSZP idején egyfajta szitokszóként használt megszorításokra – „hiába kérik, követelik a szocialisták vagy akármelyik ellenzéki párt” – egész biztosan nem kerül sor, lévén azok „nem férnek bele a megújulás gazdaságpolitikájába”. Nos, hogy megleptek-e bárkit is Szijjártó kijelentései, nem tudom, ám magam egy kicsit sem csodálkozom, hiszen az a kettős beszéd, amelynek most is a tanúi lehettünk – amikor ugye, az egyik szöveg a külföldnek, no, meg a gondolkodásra képes hazaiaknak készül, míg a másik kifejezetten belföldi használatra, a kevésbé éles elméjű átlagválasztónak –, már hosszú évek óta jellemzi a Fidesz kommunikációját. A kevésbé éles elmével megáldott polgároknak, mondom, és nem véletlenül, ahhoz ugyanis tényleg nagyon hülyének kell lenni, hogy valaki a tömegközlekedés állami támogatásának a csökkentését, különösen pedig a gyógyszerkassza megkurtítását (hogy a „nyugdíjfronton” végrehajtandó szigorításokról már ne is beszéljünk) ne megszorításokként élje meg. Különben meg nem igazán értem Orbánékat, hogy az átlátszó magyarázkodások helyett miért nem intézik úgy a dolgot, mint egykor Könyves Kálmán tette: paranccsal. Gondolják csak el, milyen jól festene a következő ukáz: „Megszorításokról, amelyek nincsenek, szó se essék!”