2011.07.15. 05:02

Rend és anarchia

Ha elsőre talán úgy is tűnik, hogy a falvakban felbukkanó egyenruhás szabadcsapatok – legyen szó akár polgárőrszerű képződményekről, akár a Jobbik által felállított csendőrségről – a rendet szolgálják, a szomorú valóság az, hogy amit ezek a szervezetek képviselnek, maga a virtigli anarchia. Ezt pedig egyetlen állam sem tolerálhatja.

Stanga István

„...miért fáj az Önnek, hogy jó szándékú, tisztességes, becsületes magyar emberek a szabad idejüket feláldozva megpróbálják megvédeni a vidéken élők életét és javait, ha már az állam ezt nem teszi meg (...) Önnek, mint újságírónak, mint közvélemény-formáló személyiségnek, nem leszólnia és becsmérelnie kellene a Tiszavasváriban létrehozott csendőrséget és az Ön által kicsúfolt Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületet, hanem minden erejével támogatni, ha fontos Önnek a honfitársai biztonsága...” – egyebek mellett ezek olvashatók abban a hosszú-hosszú, kritikus hangvételű, ugyanakkor nagyon kulturált és szokatlanul korrekt e-mailben, amit minden bizonnyal a „Blogális Világ” egyik rendszeres olvasója küldött számomra, s amelyet valószínűleg az elmúlt időszakban itt-ott „járőröző”, magát polgárőrségnek nevező csapatról és talán a csendőrségről szóló, majd két évvel korábban született írásom ihletett. Hát, először is hadd mondjam el, hogy a levélíró által említett „jó szándékot” nem vitatom (különösképpen, mivel a fejekbe nem látok bele), ám annyit azért mégis megjegyeznék, hogy – amiként a bölcsesség tartja – a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve. És hogy utóbbi mondás mennyire igaz, azt a gyöngyöspatai események is mutatják, ahol a lavinát a „polgárőrök” és a Jobbik közös akciója indította el, függetlenül attól, hogy a későbbiek folyamán ezekből az eseményekből nem csupán Vonáék, hanem kivétel nélkül mindenki megkísérelt (politikai) tőkét kovácsolni, megint csak „nagyszerű” képet festve Magyarországról a külföld számára. Ami pedig a legfontosabb problémát illeti, hogy tudniillik miért is nem támogatom az állam helyett a közrendet fenntartani igyekvő ilyen-olyan csoportosulásokat..., nos, magam úgy gondolom, e kérdésben mindjárt benne rejlik a válasz is.

Igen, ugyanis egy normális országban sem szükség, sem pedig lehetőség nincs arra, hogy küldetéstudatos pártok és önjelölt szervezetek átvegyék az állam különféle funkcióit, megpróbálva többek között katonásdit avagy éppen rendőrösdit játszani. És miután nemcsak tudom, de vallom is, hogy az állami erőszakmonopólium „privatizálására” – ahogy a világban sehol –idehaza sincs senkinek joga, bár erősen megkésettnek, mégis helyesnek vélem azt a kormányrendeletet, amelynek alapján az elkövetkező időben akár százezer forintos pénzbüntetéssel is sújtható, aki „közterületen vagy nyilvános helyen olyan, a közbiztonság, a közrend fenntartására irányuló tevékenységet végez, amelyre a jogszabály nem jogosítja fel, avagy ilyen tevékenység látszatát kelti”, és amely jogszabály miatt a csendőrségpárti Jobbik az Alkotmánybírósághoz fordul. Ám még mielőtt bár ki is azt hinné, ez az álláspontom csak most, a szélsőségesek törekvéseit látva alakult ki, sietek nagyon gyorsan leszögezni, hogy ugyanez volt a véleményem már akkor is, amikor a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége (VÉSZ) próbált meg „államban az államot” játszani, jóllehet az azóta elítélt Éliás Ádám és barátainak a céljaival még akár egyet is érthettem volna, ha azokat nem megengedhetetlen, a jogállamtól idegen eszközökkel akarják elérni. És ez a legfőbb bajom a nekem küldött levélben megfogalmazott gondolatokkal is. Mert ha elsőre úgy is tűnhet, hogy a falvakban felbukkanó egyenruhás szabadcsapatok – és most mindegy, hogy a polgárőrszerű képződményről avagy a Jobbik által felállított csendőrségről van szó – a rendet szolgálják, a szomorú valóság az, hogy amit ezek a szervezetek képviselnek, maga az anarchia. Amiből józan ember nem kér.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ahogyan azt az elmúlt években már megszokhatták, egy rövidke nyári pihenő erejéig elbúcsúzik Önöktől a Blogális Világ, amelynek helyén július 18-a és augusztus 1-je között belpolitikai témájú cikkeket olvashatnak.
Azoknak, akik úgyszintén most indulnak szabadságra, hadd kívánjak kellemes pihenést, azoknak pedig, akik már túl vannak a vakáción, jó munkát.
Ne feledjék: találkozunk augusztus 1-jén!
Stanga István