Gyurcsány, a „terrorista”?

Nem kevés ideig tartott ugyan, de a kormánypártnak valahogy mégiscsak sikerült a Btk. legeslegmélyéről egy olyan paragrafust előbányásznia, ami alapján – reményeik szerint – Gyurcsány Ferencet, a szocialisták volt első emberét és miniszterelnökét terrorcselekmény elkövetése miatt is bíróság elé állíthatják. Hogy aztán a Völgyesi Miklós valamikori legfelsőbb bírósági bíró feljelentése alapján indított nyomozás során az ügyészség jut-e majd valamire, azt ez idő tájt lehetetlen megjósolni (megjegyzem, az MTI-nek a nyomozásról szóló hírét, aminek a forrása állítólag az ügyészségi szóvivő volt, a katonai ügyészség utóbb cáfolta), de hogy a Fidesz megpróbálkozik majd ezzel terrorcselekményes históriával is – ami Gyurcsányék esetében a lakosság szándékos megfélemlítését takarja –, azt már a jókora vitákat kiváltó Balsai-jelentés nyilvánosságra kerülésekor is lehetett tudni. Utóbbi dokumentumban ugyanis nemcsak arról olvashatunk, hogy 2006 őszén a „Gyurcsány-kormány folyamatosan és fokozatosan fenntartott egy állandó és konspiratív elemektől sem mentes veszélyérzetet, ami megkívánta a megerősített és folymatos rendőri jelenlétet, ellenőrzéseket”, hanem arról is, hogy „ami 2006. október 23-án történt Budapesten, az alkalmas volt a lakosság megfélemlítésére, ugyanis nemcsak a közterületeken jelenlévők, de a tévét nézők tudatában is alappal keletkezhetett reális félelemérzet”. Mindez azért lényeges, mivel Balsaiék állítása szerint a terrorcselekményt valósít meg az is, aki az embereket tudatosan félelemben tartja, avagy – amiként azt Völgyesi Miklós az egyik online portálnak nyilatkozta – akinek ilyen szándéka van.

Nos, igazán nem szeretném Gyurcsány ellenfeleit elkeseríteni, számomra azonban abszolút nyilvánvaló, hogy a szocialisták hajdani miniszterelnökét a Büntető Törvénykönyv által tíztől húsz évig terjedő szabadságvesztéssel vagy életfogytiglannal fenyegetett terrorcselekmény elkövetésével sem a közeli, sem a távolabbi jövőben senki nem fogja megvádolni. És nemcsak, sőt, nem elsősoran azért, mert az még a paragrafusok világában teljesen járatlanok számára is igen könnyen belátható, hogy a „terrorcselekmény” törvényi tényállását messze-messze nem az ilyesféle esetekre találták ki – ennyi erővel Gyurcsányt az egész Btk.-val meg lehetne kínálni –, hanem mert a Balsaiék által sebtében összelapátolt anyag komolyan vételével az eddiginél is nyilvánvalóbbá válna, hogy a kormánypárt a jogot a kicsinyes bosszúállás, a politikai ellenfelekkel való leszámolás hathatós eszközének tekinti. És bár a kétharmados országgyűlési többség birtokában folyton „a zemberektől” kapott felhatalmazást emlegető Fideszt az ilyen „apróságok” többnyire nem szokták zavarni, az azért elég kínos lenne, ha a koncepciós pereket illetően az Európai Unió-tag Magyarországot kezdenék Ukrajnával együtt emlegetni. Időlegesen persze, ez a primitív és ostoba terroristázás is megteszi, hiszen a mind súlyosabbá váló gazdasági bajokról a figyelmet a még mindig komoly indulatokat kiváltó – és általános „népszerűségnek” örvendő – ex-kormányfő ügyeivel viszonylag jó el lehet terelni. Mindettől függetlenül azonban jómagam úgy vélem, Gyurcsány kapcsán nemhogy a „terrorista vagy az „elítélt”, de még a „vádlott” kifejezést is meglehetősen korai lenne ízlelgetni.