Pilinszky János svéd barátja kapta az irodalmi Nobel-díjat

A 80 éves Tranströmer, egy svéd újságíró család sarja, az 1950-es években kezdte pályáját, első kötete 1954-ben jelent meg. Munkásságából elsősorban költészete ismert, de íróként és műfordítóként is tevékenykedik. A bejelentést, amely szerint ő kapja idén a nagy presztízsű elismerést, nagy taps fogadta a helyszínen.

A Svéd Akadémia korunk egyik legnagyobb költőjeként méltatta Tranströmert, aki "tömör, áttetsző képeiben egy friss valóság felé mutat utat". A díjazott nevét évek óta a várományosok között emlegették. Művei nagy kérdésekkel, többek közt a halállal, az emlékezettel és a természettel foglalkoznak.

Tomas Tranströmernek kevés műve jelent meg, ennek ellenére világszerte ismert a költészetet kedvelők körében. Alkotásait több mint hatvan nyelvre fordították le eddig - mondta el Stockholmban a Svéd Akadémia titkára. Peter Englund hozzátette, hogy az irodalmi Nobel-díj idei kitüntetettje stroke miatt nem tud sem járni, sem pedig beszélni. Ennek ellenére továbbra is alkot, agyvérzése előtt pszichológusként is tevékenykedett.
   
A bejelentés után felesége közölte, Tranströmer "nagyon boldog", hogy megkapta a díjat. Az elismerést, amely 10 millió svéd koronával (324 millió forintnak megfelelő összeggel) jár, Tomas Tranströmer a nyolcadik svéd szerzőként kapta meg.

Tomas Tranströmer versei magyarul is olvashatók, legutóbb 2001-ben jelent meg verseskötete Magyarországon. Abban az évben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt. Fordítója, Mervel Ferenc már akkor úgy fogalmazott: "reméljük, a már annyira várt Nobel-díjat elnyeri, erre mindenki számít".

Thinsz Gézával együttműködve Tomas Tranströmer több magyar költő, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Nagy László, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Tandori Dezső és Pilinszky János verseiből is fordított svédre. Pilinszkyhez barátság is fűzte, mint egy 1969-ben született levelében írta, szerette volna meghívni a magyar költőt Svédországba. "Pilinszky albérletben lakik, a város közepén, egyetlen szűköcske szobában (mint a legtöbb kispénzűnek, neki sem futja saját lakásra). De csodálatos ember. Feledhetetlen estéket töltöttünk együtt véget nem érő beszélgetéssel (tolmács nélkül) a parányi szobában" - idézte fel találkozásukat.