Tabu Orbán szabadsága

Sejtelmem sincs, miért ragadtak meg oly élénken bennem, tény azonban, hogy mindmáig nagyon jól emlékszem azokra a gyermekkoromban hallott televíziós híradásokra, amelyek az Amerikai Egyesült Államok mindenkori elnökei és családtagjaik jól megszokott nyaralásáról tudósítottak. És noha azóta, amikor arról értesülhettem, hogy Richard Nixon vagy éppen Gerald Ford és famíliája mettől meddig pihen a Washingtontól alig több mint száz kilométerre található Camp David-i rezidencián, igencsak sok víz folyt le a Mississippin (s persze, a Dunán), a Fehér Ház napjainkban is gondoskodik arról, hogy az ország vezetőjéről annak vakációja idején is szinte mindent tudjon a világ. És hogy ez egyáltalán nem afféle újságírói túlzás, hanem a valóság, azt bizonyítja például Barack Obamáék tavalyi nyaralása, amikor Bill Burton fehér házi helyettes szóvivő, illetve a sajtó jóvoltából nemcsak arról értesülhettünk nagyon részletesen, mivel múlatja az időt tíz napon át Martha''s Vineyard szigetén az elnöki család, de még az olyan lényegtelen, ám érdekes dolgokról is, hogy ha Obamának a helybéli golfklubban éppen nem akad partnere, úgy kéznél van Sam Kass, az őt mindenhová elkísérő szakács. Nos, mint azt bizonyára sejtik, ezt a témát nem azért hoztam fel, hogy együtt örvendezzünk az USA első emberei körül forgolódó csapatok nyilvánossághoz való viszonyán – megjegyzem, a demokratikus országok többségében hasonló nyitottsággal kezelik az állam- és/vagy kormányfők  szabadságát –, hanem mert a közigazgatási és igazságügyi minisztériumot irányító Navracsics Tibor néhány nappal ezelőtti tájékoztatásából kiderült, Magyarországon az embereknek nincs joguk megtudni, hogy „forradalmi” kormányunk feje a nyári szabadsága idején merre jár és mit is csinál.

A miniszter ezt egyébiránt Varju László független országgyűlési képviselő, a Demokratikus Kalíció politikusa azon írásbeli kérdésére válaszolta, amit az Orbán Viktorhoz intézett, s amelyben arról érdeklődött, vajon jól érti-e, hogy a miniszterelnök szabadságával kapcsolatos információk (azaz, hogy mikor is indul vakációzni, hová, és meddig marad) a kormány véleménye szerint nem köz-, hanem magánügynek számítanak, amely dolgokról még utólag sem kell kell tájékoztatni a közvéleményt. Mindez azért is módfelett furcsa – jegyezte meg Varju –, mert ellenzékben éppen a Fidesz követelte a leghangosabban a miniszterelnökök szabádságával összefüggő részletek nyilvánosságra hozatalát. Nos, Navracsics a válaszában először idézte az információs önrendelkezési jogról, illetve az információszabadságról szóló törvényt, miszerint közérdekből nyilvános adat a közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörében eljáró személy neve, feladatköre és munkaköre, vezetői megbízása, valamint a közfeladat ellátásával összefüggő és egyéb olyan személyes adatai, amelyek megismerhetőségét a jogszabály előírja, majd erre hivatkozva azt mondta, „mivel a szabadság alatti tevékenység annak lényegénél fogva az érintett személy által ellátott közfeladattal nincs összefüggésben, az a magánszemély közfeladattal össze nem függő személyes adata”, így annak megismerhetőségét illetően sem az említett törvény, sem más jogszabályok alapján „nem áll fenn jogi kötelezettség”. Amely magyarázat bár igencsak kacifántosnak tűnik, viszonylag könnyen lefordítható: Orbán szabadságához a az ég világon senkinek semmi köze. (Még rövidebben: mindenkinek kuss!) Ami nemcsak rendkívül dicséretes  gondolkodás, de azt is mutatja, hogy a reformok tekintetében a hanyatló nyugatot fényévekkel megelőző Orbán-kormánynak esze ágában sincsen másolni a Nemzeti Együttmüködés Rendszere iránt amúgy is teljességgel érzéketlen Amerikát.