A fiatalokra kell fókuszálni Bernd Storck szerint

– Milyennek élte meg a meccset?
– Nehéz 0–4 után elemezni… – nyilatkozta a Nemzeti Sport tudósítójának Bernd Storck szövetségi kapitány. – Az első félidőben nagyon nem örültem annak, hogy oldalról elvégzett szabadrúgás után kaptunk gólt, az ilyen szituációt le kellene tudnunk védekezni. Sajnos a mérkőzés elején nem voltunk olyan bátrak és koncentráltak, mint korábban, mintha az önbizalmunk sem lett volna meg. Túlságosan tiszteltük a belgákat, márpedig ennyire nem szabad, hiába neves csapat. A szünetben elmondtam, játsszuk azt, amit gyakoroltunk, amit tudunk, a szünet után közel is álltunk ahhoz, hogy egyenlítsünk, kis szerencsével talán össze is jöhetett volna. Az ellenfél azonban megmutatta, nem véletlenül alkotják világklasszisok. Mégsem adtuk fel a küzdelmet egy pillanatra sem, támadtunk, kockáztatva, hogy hátul kinyílunk, ez be is következett, de meg kellett próbálnunk gólt szerezni. Gratulálok a játékosoknak, bebizonyították, hogy tudnak futballozni.

– Kleinheisler László hiánya mennyire érintette érzékenyen az együttest?
– Sajnálom, hogy nem játszott, de Pintér Ádám jól helyettesítette. Bebizonyosodott, hogy ezt a csapatot nem tizenegy játékos alkotja. Van legalább 23 nagyon jó futballistánk.

– Akkor milyen jelzővel illessük a belgákat?
– Fantasztikus csapat, világsztárok alkotják, nálam az egyik favorit.

– Milyen következtetésre juthatunk az Európa-bajnoki tapasztalatok alapján?
– Arra, hogy tettünk egy újabb lépést előre. Egy nagy lépést. Nem kell félnünk senkitől. Sok ügyes fiatalunk van, akik most még nem tarthattak velünk, de őket a jövőben be lehet építeni a csapatba. A képességük megvan, fejleszteni kell őket, foglalkozni velük. Az a gondom, hogy nem mindig tudok annyi időt együtt dolgozni velük, mint amennyit a felnőttekkel lehetett az Eb-t megelőzően. Máskor négy-öt nap van egy mérkőzés előtt, az nem sok.

– Melyik pillanat marad meg önben felejthetetlenül?
– Mondtam már többször is, nem én vagyok a fontos, hanem a csapat. A lényeg, hogy a szurkolókkal együtt nagyot alkottak a fiúk.

– Előfordulhat, hogy a négynaponta megvívott meccsek fizikai és szellemi megterheléséhez nincs hozzászokva a többség? Lehet, hogy sok volt ez így?
– Az biztos, hogy ilyen szintet képviselő csapattal tétmérkőzésen eddig nem találkoztunk, ugyanakkor tanultunk a mérkőzésből. Sőt, volt olyan periódus, amikor kifejezetten élvezetesen játszottunk, akkor betalálhattunk volna, igazából ki is kellett volna akkor egyenlíteni.

Kleinheisler és Fiola kiesése együtt sok volt

„A játékosok eljutottak egy elég jó szintre – mondta Andy Möller, Bernd Storck segítője. – Remélem, a vb-selejtezőkön is hasonlóan teljesítünk. Szomorúak voltunk, hogy a belgák ellen Kleinheisler László nem játszhat, még az utolsó edzésen sérült meg, a bemelegítésnél pedig kiderült, nem vállalhatja a szereplést. Fontos láncszem, olyan futballista, aki egymaga képes megváltoztatni a meccs képét. A pálya mindkét oldalán és középen is bevethető, jól cselez, jól lő, kettejük kiesése Fiola Attilával kicsit sok volt.”

– Mi kellene ahhoz, hogy a magyar válogatott állandó fellépő legyen a labdarúgás nagyszínpadán?
– A minta már megvan, a fiatalok képzése elindult, persze még profibban kell dolgozni a klubokban ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Ráléptünk a helyes útra, nem szabad róla letérni. Az is fontos lenne, hogy a játékosaink minél több nemzetközi tapasztalattal gazdagodjanak, egyrészt tehát hogy játszanak is a légiósaink, másrészt pedig hogy minimum az Európa-liga csoportkörébe eljussanak a magyar egyesületek.

– Önt is meglepte a vártnál klasszisokkal jobb szereplés?
– Engem cseppet sem lepett meg a továbbjutás. Nagyon jól ismerem a csapat erősségeit, láttam, hogyan fejlődünk a felkészülési meccseken, azt sajnálom, hogy vasárnap nem tudtunk olyan remekül helytállni, mint a portugálok ellen. Annak viszont örülök, hogy Magyarországon újra fociláz van, hogy az ország labdarúgása visszatért az elitporondra. A második félidőben igazoltuk, nem félünk senkitől, és akkor a világranglista második helyén álló Belgiumnak is nekimentünk. A 4–0 nem rémiszt meg, tudom, hogy egyre jobbak leszünk. Csak dicsérni tudom csapatunkat, mert kitűnő válogatott ellen volt esély nagyon sokáig az egyenlítésre, mindent meg is tettünk azért, hogy ez sikerüljön, ezúttal nem lett meg az akarat jutalma, de elégedett vagyok a teljesítménnyel. A fejünket felszegve búcsúzhattunk az Eb-től, bizonyítottuk, hogy versenyképesek vagyunk nemzetközi szinten.

– Jöhet a megérdemelt pihenés?
– Szükségem van egy kis vakációra, a családdal elutazunk nyaralni, kifújom magam, kieresztem a gőzt. Aztán jövök vissza Telkibe folytatni a munkát.

Magyarország a tizenharmadik

A magyar válogatott a 13. helyen végzett a 24 csapatos Eb-n, és 1972 óta nem szerzett ilyen jó pozíciót világversenyen. Eddig azokat a csapatokat rangsorolták, amelyek már befejezték a szereplést a tornán, azaz a negyeddöntőbe bejutott válogatottaknak még nincs helyezésük. Közvetlenül előttünk Horvátország, Spanyolország, Svájc és Anglia végzett. Magyarország megelőzte (sorrendben) Írországot, Szlovákiát, Észak-Írországot, Törökországot, Albániát, Romániát, Svédországot, Csehországot, Ausztriát, Oroszországot és az utolsóként, a 24. helyen rangsorolt Ukrajnát.