Budapest-Bamako: IFA-val verekedték át magukat a sivatagon

Werner László, és a piros-sárga-zöld IFA megjárta Afrika nyugati partvidékét a Budapest-Bamako Rally kísérőcsapatában. Az ötlet két évvel ezelőtt, az első futam kapcsán fogant meg. - Néztem a tévében az összefoglalót, és azt mondtam, ez akkora buli, hogy részt kell venni benne - mondta a sofőr. A második alkalmon még nem volt ott, de idén már megvoltak az indulás feltételei. Nem versenyzőként, hanem a kísérő csapat tagjaként vett részt a túrán két társával. Egyrészt segélyszállítmányt vittek magukkal, másrészt szervízkocsiként funkcionáltak, harmadrészt pedig egyikük légifelvételeket készített a versenyről. A 7600 kilométeres túrára egy régi és mégis teljesen új, mondhatni összkomfortos IFA-t épített, amely végig állta a magpróbáltatásokat, egyedül a motor adta be a kulcsot. - Lehet vele közlekedni, de még egy ilyen távot már nem bírna ki - mondta a tulajdonos.
[caption id="" align="alignleft" width="600"] Werner László és a sivatagot megjárt IFA Fotó: Mártonfai Dénes
[/caption]
A BKV busztól kezdve a bogárhátúig szinte minden típusú gépkocsit felvonultató csapat január 12-én indult el Budapestről, hogy négy nap európai utazás után átkeljenek Almériánál Afrikába. Marokkó északi részén már meggyűlt az autósok baja az akadályokkal. Az Atlasz-hegységen nem volt egyszerű átkelni, hiszen egy terepjárók által használt úton a nagydarab IFA-val csak nagy nehezen sikerült átverekedniük magukat. Mindössze nyolcvan kilométert tettek meg egy nap alatt, de a csodálatos látvány miatt megérte. - A sivatagot pedig látni kell, szavakkal nem lehet visszaadni az élményt - mesélte a az IFA pilótája. Alighogy a nap megjelenik az ég alján, pár percen belül mintha felkapcsolták volna a villanyt, már minden világos, és ugyanilyen rövid az alkony időszaka is. - Napközben 38 fok körül volt a hőmérséklet, mondták is a helyiek, hogy ilyen hideg telük még nem volt - fűzte tovább viccelődve élménybeszámolóját a tapasztalt sofőr. Nem voltak előítéleteik, a helyi ételspecialitásokat is kipróbálták. Volt, ahol a falon lógó húsból előttük vágtak le egy darabot, amiből a vacsorájukat készítették. Akár teve is lehetett.

Ahhoz képest, amire számítottak, minden zökkenőmentesen ment. Át kellett verekedniük magukat egy nagyobb homokviharon, ami némelyik kocsiról még a festéket is majdnem lemarta, és időnként ki kellett húzniuk egy-egy társukat a slamasztikából. Egyszer például a BKV buszát mentették ki a homokból az óceán partján, majd később egész éjszakán keresztül a saját teherautójukat ásták ki. Közben azért a bulira is maradt idő. A legnagyobb vigadalom a célban Bamakoban, Mali fővárosában várta őket. Aztán néhány napi szerelői munka után indultak hazafelé immár aszfaltutakon, ami a sivatagban még mindig nem jelent zökkenőmentes haladást. Bátaszékre február 9-én este ért haza, ahol már meglepetés bulival várták az ismerősök. Jövőre is várhatják, mert ott lesz a következő Budapest-Bamako futamon is.