Leesett az igazgató álla, amikor megtudta, kivel tárgyalt

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Kovács Kristóf még csak tizenöt éves, de már kész üzletember. A kertészet érdekli a leginkább, a képen látható pihenőhely is az ő érdeme (Fotó: Gottvald Károly)
[/caption]

Édesanyja, Marika becsomagolva őrzi Kristóf első keresetét, 54 forintot. A szomszédok megengedték neki, hogy leszedje az érett gyümölcsöt, amit azon melegében még ott az utcában el is adott. Szülei emlékei szerint az első nagyobb szabású kezdeményezése egy utcabál volt, amit még óvodás korában szervezett. Annak rendje és módja szerint lezárta az utat, gondoskodott asztalokról, padokról, arról, hogy legyen étel, ital. Sikerült egymással évek óta nem beszélő szomszédokat összebékítenie.

A szervezés nagyon korán lételemévé vált, ha színházban voltak, biztos, hogy másnap színpadot épített, kiosztotta a családtagoknak a szerepeket és együtt játszottak. Legközelebb a média keltette fel érdeklődését, videózott mindenhol, bátyjának és szüleinek persze ehhez illő feladatokat adott. Megesett, hogy sorversenyt szervezett a vendégeknek. Ahogy cseperedett, nem fordult el érdeklődése a „felnőttes” játékoktól. Dunakömlődön, ahol édesapja Kovács Sándor egyéni képviselő, az adventi udvar programjaiba évek óta bekapcsolódik, az ő ötlete volt, hogy süssenek gesztenyét. Az ötletből valóság lett, amiből persze a gyakorlatban is kiveszi részét. Szülei többnyire partnerek ötletei megvalósításában, de mások figyelmét, elismerését is magára vonta már.

A cég munkatársai – köztük felelős beosztásúak is – felnőttnek kijáró tisztelettel fordulnak felé és szavaikban, tekintetükben nincs benne a „hagyjuk rá, a főnök fia” üzenet. A tisztelet nem véletlen mondja édesapja, Kovács Sándor. Felesége is megerősíti: Apja után Kristóf az, aki legjobban ismeri a céget. Hihetetlen, ahogyan eligazodik, átlátja, és az is, hogy mennyire érdekli, pedig sohasem erőltették. A nyarakat mégis elejétől végig a telepen tölti, önként. Előfordult, hogy a telephelyet módszeresen végigjárta, megnézett mindent, majd lejegyezte és szülei asztalára tette a paksamétát, ami kész tanulmány volt arról, hogy hol lát hiányosságokat, mit változtatna.

A dolgozók megszokták, megszerették. Legtöbbször Éva, a takarítónő van segítségére. Ha Kristóf kitalálja, hogy a telep egyik szegletében csináljanak kertet, földet talicskázásnak, vagy éppen virágot pikiroznak, aminek eredményét a kert melletti kaspóban Kristóf meg is mutatja. A kertre pedig bárki büszke lehetne: Fából készült pihenőhely, tó, szép pázsit, kaspók, szobrok. Kristóf egyik szenvedélye a kert, amiben bizonyára szerepet játszik, hogy cégüknek ez az egyik profilja. Érdekli a falburkolat és a cserép is, de valamiért a kerthez vonzódik leginkább. Ötödik alkalom volt, hogy ő szervezte a kiárusítást. Hihetetlen érzékkel csinálja. Végigjárja a telepet, felméri az árukészletet, feljegyzést készít, áraz és gondoskodik a kellő reklámról. Első ízben saját kezűleg készített gipszképekkel is kiegészítette a kínálatot.

Hogy mi a titka, nem tudni, de Kristóf mindent el tud adni. Ha Budapesten, vásáron mutatkozik be a cég és egyik nap három terméket adnak el, másnap ő kisöpri a készletet. Legutóbb meghívták őket a Garden Expora. Kristóf szorgalmazta, hogy menjenek, így hát „elnyerte” az előkészületeket is. Megtervezte, mit, milyen körülmények között mutatnak majd be, tárgyalt telefonon, emailen, kiválasztotta a megfelelő pavilont, lealkudta az árát, és apja asztalára tette az anyagot. Hát igencsak meglepődött az üzleti partner, amikor Sándor elárulta neki, hogy eddig a 14 esztendős fiával tárgyaltak. Kristófékat személyesen várta az expo igazgatója, aki túl a meglepetésen teljesen le volt nyűgözve.

Az örökösen nyüzsgő kis vállalkozó most ballagott az általános iskolából, ahol – mint elmondta – ugyanolyan diák volt, mint a többi. A többség ugyanis nem tartotta őt különcnek, azzal pedig cseppet sem lógott ki a sorból, hogy vállalkozók gyereke, társai többsége is az. Annak ellenére, hogy gondolatai többnyire a cég körül forognak, természetesen ő is netezik, barátkozik, korábban úszni járt, újabban pedig apjával, bátyjával futni. Hogy zsenge kora ellenére, miért érdekli a vállalkozás? – Itt nőttem fel – mondja, s egy eközben érkező kolléga kérdésére precíz tájékoztatást ad arról, hogy hol találja a keresett terméket.

Mesél arról, hogyan fogadták örökbe a közelben csaholó kutyust, meg arról, hogy már tud metszeni. Most ismerkedik a szőlőműveléssel, mert épül a családi borászat, és a pincéhez adtak egy területet. Ez lett az ő saját szőlője. A területen zalagyöngye terem. – Ez csemegeszőlő, nem lesz belőle bor, eladjuk majd – avat be. Kétségem nincs, mindre akad vevő.

Kristóf már a jövőjét is világosan látja

Kristóf szeptembertől az Energetikai Szakközépiskolában tanul közgazdaságtant. Szülei azt mondták, hogy, ha akar technikum után, elkezdhet dolgozni, de örülnének, ha továbbtanulna. Ezzel ő is egyetért, szeretne kertészet, borászat szakterületén diplomát szerezni, mert jól jönne a cégnél. Úgy gondolja, ha felnőtt lesz, a családi vállalkozást vezeti majd. Erre, sőt ennél nagyobb vállalkozás irányítására is alkalmas látja édesapja, aki szerint kiválóan kiegészítik majd egymást bátyjával, Olivérre, aki ugyan tizenegy évvel idősebb, de csak az utóbbi egy-két évben kezdett érdeklődni a cég iránt. Jól jön Olivér megfontoltsága, higgadtsága az örökké új és még újabb ötletekkel előálló, teljes hőfokon égő, mindig pörgő öccse mellé, mondja.