Fejlődtek, miközben megőrizték a békét

Eddig elkerülték a hivatalos elismerések, idén viszont már a második díját vehette át, július 29-én Mayer Mihály megyés püspök részesítette Bognár Jenőt egyházi kitüntetésben.

A díjazott azt mondja, a megyenapi elismerés is váratlanul érte, de örömére szolgál, hiszen olyan névsorhoz csatlakozhatott, amelyen általa nagyra tartott személyek neve szerepel. De nemcsak ezek az elismerések bizonyítják ez eddig elvégzett munka értelmét.

– Augusztus 20-án ünnepelte Bátaszék várossá válásának 15. évfordulóját. Ez az ünnepség számomra azt igazolja, hogy összefogással egy kis lakosságú település is sok csodára képes – mondja Bognár Jenő.

– Mi terelte a politikai pályára?
– 1983 óta vagyok ezen a pályán, a rendszerváltás utáni négy év kihagyásával. Azóta megtapasztaltam, hogy ez a munka hétfőtől hétfőig tart, szolgálni kell az embereket. Azt szoktam mondani, hogy számomra csak egyféle politika létezik, mégpedig a várospolitika.

Bátaszéken mozogva figyelem a hiányosságokat, a változást és a fejlődést. Ha pedig hívnak megyek. Legyen az az óvodások bálja, vagy egyesületi rendezvény. És bizony eléggé lelkizős alkat vagyok, ami sok belső vívódást okoz számomra. De ezzel együtt hálás vagyok a sorsnak, hogy a munkám egyben a hobbim is.

– Mi az, amivel a feszültséget oldani tudja?
– Ami némi kikapcsolódást jelent az az éneklés. Tagja vagyok a Szent Cecília Kórusnak, illetve egy fiatal tehetségekből álló kamarakórusnak is. Előbbinél egy középkorosztály vesz körül, utóbbinál magasabb művészeti igényeimet elégíthetem ki.

– Ön miben változott az elmúlt évek során?
– Azelőtt termelő üzemben dolgoztam, általában asszonyok között. Ezek a nők amellett, hogy nehéz fémipari munkát végeztek, nevelték a gyermekeit is, nagyra tartom őket ezért. Amióta pedig unokáim vannak még inkább becsülöm a fiatal édesanyákat. Megtanultam, hogy annak, aki ezt a pályát választja nagy empátiával kell a többi ember felé fordulnia.

Az időseket azért tisztelem, mert miután az egész életüket végig dolgozták – itt Bátaszéken különösen nehéz sorsuk volt a ki- és betelepítések miatt – még most sem tudják a békés nyugdíjas éveiket tölteni, hiszen a családot anyagilag is tovább kell segíteniük. Egy polgármesternek azt hiszem kicsit olyan szerep jut, mint a családokban az édesapának. Segíteni, látni, érezni kell a gondokban és az örömökben egyaránt.

– Mire a legbüszkébb?
– Arra, hogy a látványos beruházások mellett sikerült megőrizni Bátaszéken a békét és az egymásra való odafigyelést.

– És magánemberként?
– Magánemberként természetesen a gyermekeimre és az unokáimra. Sajnos az egyik unokám távol, Németországban él. Ez egy kicsit fáj, de egy szülőnek azt is el kell fogadnia, hogy a gyermeke tőle messze találja meg a boldogulást. Amikor viszont együtt vagyunk, igyekszem minél hasznosabban kihasználni az eltöltött időt.
Művészetet szerető emberként pedig arra vagyok a legbüszkébb, hogy sikerült újjáépíttetni a római katolikus templom Angster orgonáját.

– Ennyi feladat mellet mennyi szabadideje marad?
– Nincs igazán szabadidőm. A szabadságaim is általában bennmaradnak. De most már érzem, hogy ideje beiktatni egy kis pihenőt. Úgy tervezem, hogy néhány igaz jó baráttal Erdélybe utazom, ahol béke és nyugalom veszi körül az embert. Utána aztán feltöltődve tudok neki vágni az új feladatoknak.

– Szokott-e egyáltalán teljesen elégedett lenni?
– Összességében elégedett ember vagyok. Legutóbb a szüreti felvonuláson éreztem így, amikor is a háromórányi műsor után úgy állhattam föl, hogy ezért érdemes dolgozni, hiszen nagyon sok tehetséges ember él itt Bátaszéken. De mindig jönnek újabb és újabb célok. Már most is a következő feladatra figyelek. A városból elszármazottakat várjuk, akik nagyon hálás vendégek.

Névjegy

Bognár Jenő 1945-ben született a Csongrád megyei Sövényházán. Édesanyja tüdőbetegsége miatt az orvosok levegőváltozást javasoltak, így költözött a család előbb Lengyelbe, majd onnan Alsónánára. Bognár Jenő ott fejezte be általános iskolai tanulmányait, aztán Pécsre járt gépipari technikumba. Később egyetemi végzettséget szerzett. Bátaszékre 1967-ben, nősülése után került, a felesége kapott itt pedagógusi állást. Két gyermekük, egy lányuk és egy fiuk született. Most pedig már két lányunokával is büszkélkedhet a család.