Az életüket áldozták fel a hazáért

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Csillagné Szánthó Polixéna és Tóth Gyula szekszárdi képviselők is fejet hajtottak a világháborús emlékművek előtt (Fotó: Kiss Albert)
[/caption]

Tíz éve, 2001 júniusában fogadta el a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló törvényt az Országgyűlés. Május utolsó vasárnapján azok előtt a magyar katonák előtt tiszteleg a haza, akik az Árpád-kortól kezdve az 1848-49-es szabadságharc, az első és a második világháború, valamint az 1956-os forradalom idején, egészen napjainkig megvédték az országot a külső ellenségtől. Szekszárdon, Dombóváron, Tamásiban és Bátaszéken is tartottak megemlékezést.

– Hajtsuk meg fejünket, és emlékezzünk, jelezve, hogy nem felejtünk. Nem felejtjük múltunkat, hőseinket, a két világégés áldozatait – mondta vasárnap délelőtt a Magyar Hősök Napján tartott szekszárdi megemlékezésen Csillagné Szánthó Polixéna. A közgyűlés humán bizottságának elnöke kiemelte, ma már nyugodtan emlékezhetünk hőseinkre, de volt olyan időszak, amikor csak titokban tehették meg a polgárok, hogy egy szál gyertyát gyújtanak a világháborúkban elesett honvédők emlékműveinél.

A megemlékezésen a városi önkormányzat képviselői mellett a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Szekszárdi Szervezete és a Schola Cserkészcsapat is elhelyezte koszorúit az I. és a II. Világháborús emlékműveknél a keresztény egyházak ünnepi áldását követően. Tamásiban és Dombóváron szintén ünnepséggel, koszorúzással, Bátaszéken misével, gyertyagyújtással emlékeztek a háborús hősökre.

Az Országgyűlés 2001-ben fogadta el a magyar hősök emlékünnepéről szóló törvényt. Ennek értelmében minden év májusának utolsó vasárnapján emlékezünk „az elmúlt ezredév magyar hőseire”. Az emléknap azoknak állít emléket, akik Szent István király óta áldozatot hoztak a hazáért - az 1956-os forradalom idején is.