Hírneves család bútorához jutott a múzeum

Ellátta, gondozta az egyedül élő, idős hölgyet, aki halála előtt, hálája jeléül egy értékes bútor együttest ajándékozott neki. Később a bútor nagymamámra, tőle pedig úgy huszonöt éve rám hagyományozódott. Nálam már nem volt használatban, csak tároltam ezt a régi garnitúrát. Most arra az elhatározásra jutottam, hogy a megyei múzeumban jobb helye lenne, mint nálam.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] A bútorokat Szekszárdon, a Babits ház udvarán Veres Florentina, Lovas Csilla és Szarka Istvánné múzeumi munkatársak vették szemügyre
[/caption]

A történetet Bartus Sándorné szekszárdi lakos osztotta meg velünk, miután a napokban a Perczel bútort átadta a Wosinsky Mór Múzeumnak. Méghozzá ingyen – ezt már dr. Gaál Zsuzsanna közölte, aki elsőként vizsgálta meg a különleges és becses ajándékot.

– Hosszú idő óta most először fordult elő, hogy megyei nemesi családok hagyatékából került hozzánk valami – folytatta az igazgatóhelyettes. – Ez alkalommal egy úgynevezett női szalon garnitúrával, azaz egy kis méretű kanapéval és négy zsöllyével, tehát kárpitozott fotellel gyarapodtunk.

A több korszakot is felölelő stílusjegyek alapján a fekvő- és ülőalkalmatosságok a XIX. század végén, avagy a XX. század elején készülhettek. A bútorokat, terveink szerint, a szükséges restaurálás után, a jövő év elején, a megújult vármegyeházi kiállításon mutatjuk be a közönségnek.

Dr. Gaál Zsuzsanna hozzátette, hogy a szerencse, úgy tűnik, párosával jár: hiszen nem sokkal a Perczel bútor átvétele után Faddról jött egy jelentkezés. Egy helybeli lakos kifejezetten jó állapotú, patinás parasztpolgári dívánnyal gyarapította a múzeumot.

Matuzsálemi kort élt meg a nemes hölgy

Az egykori tulajdonosról a rendelkezésre álló források szűkös volta miatt nem sokat tudunk. Dr. Gaál Zsuzsanna dr. Dobos Gyula nyugalmazott levéltárigazgató Perczelekről szóló könyvében azt találta, hogy Perczel Leonóra Perczel Gábor ágából származik. Az ős 1736-ban született és 1784-ben – más forrás szerint 1785-ben – hunyt el, tehát viszonylag fiatalon. Leonóra nevű leszármazottja viszont matuzsálemi kort ért meg, hiszen 1848-ban született és az 1930-as évek elején távozott az élők sorából.