Eleinte játék a házimunka

A nevelés akkor nevezhető "sikeresnek", ha a gyermek önellátásra képes felnőtté cseperedik – mondta Király Gabriella, klinikai gyermek szakpszichológus, a Paks Térségi Pedagógiai Szolgáltató Központ igazgatója. Ebben pedig számos kis összetevő játszik szerepet, többek között az is, hogy a kicsi megtanulja kivenni a részét a ház körüli teendőkből.

A gyermekek életének már egészen kis korban meghatározó eleme a rendszeresség, a napi ritmus, azaz a korlátok és szabályok rendszere. Elsőként az emberre a természet kényszeríti a korlátokat a szabályokat, majd pedig a társadalom. A nevelés azt a célt szolgálja, hogy az emberpalánta ezeket a korlátokat el tudja fogadni, be tudjon illeszkedni.

A nagyon liberális, ráhagyó nevelés pont ezt nehezíti meg. A kis feladatok, amelyekkel a gyermeket már kiskorban meg lehet bízni, fejlesztik a felelősségtudatát, a kitartását. Az is természetes, hogy a gyermek megpróbál kibújni ezen feladatok alól, hiszen számára kényelmesebb például, ha nem kell elpakolnia maga után.

A szülő dolga azonban az, hogy következetesen meggátolja ezt. A ifjú pedig, ha tudja, hogy nincs kibúvó előbb-utóbb már nem is fog próbálkozni, idővel pedig a késztetés belsővé, kötelességtudattá válik.


A házimunkához való szoktatást pedig már egészen kis korban el lehet kezdeni, sőt ajánlatos is, hiszen hatásosabb, mintha egy kamasszal kellene elkezdeni vérre menő csatákat vívni azért, hogy elpakoljon maga után – erről sok szülő tudna hosszan mesélni.

Persze játékos formában, és az apróságok számára veszélytelen területeken célszerű elkezdeni a dolgot. A tapasztalt anyukák jól tudják, hogy megfelel a célnak a saját holmik közös összepakolása, aminek egy kis játék körítést is adnak, de akár a színes mosott zoknik összeválogatása is remek móka lehet.

A nagyobbacska gyerkőcöknek már megengedhető az is, hogy a konyhában sertepertéljenek, kisebb feladatokat kaphatnak a főzésnél, hozzájárulhatnak a padló felsöpréséhez. A feladataikhoz akár saját eszközöket is kaphatnak. Mindezt úgy tehetik, hogy nem is dolgoznak, hanem játszanak.

Még egy kis plusz izgalmat is visz a dologba, hogy a felnőttes munkával töltik az idejüket, egy kicsit kivehetik a részüket a "nagyok" világából. Fontos, hogy a számukra kiszabott úgymond kötelező feladatok következetesek legyenek, tudják, hogy azok mindig rájuk várnak és nincs kibúvó.

Persze a szoktatáshoz rengeteg türelem kell, hiszen sok minden lesz, ami nem megy majd első, talán második próbálkozásra sem, de ilyenkor hagyni kell tovább "kísérletezni" az apróságot, esetleg egy kicsit segíteni is lehet neki. Az semmiképpen sem jó megoldás, ha inkább elvégzik helyette az adott feladatot, amit neki kellene, csak azért mert az úgy gyorsabb.

Részben azért sem, mert így megtanulja, hogyan kerülheti el a teendőket. Természetesen a házimunka tekintetében is fontos a bíztatás, akkor is, ha valami nem megy olyan jól, és a dicséret, ha valami jól sikerül. A példamutatás sem elhanyagolható tényező.