Közélet

2016.03.27. 10:15

A megváltás nem avult el, de a mai ember önző lett

Húsvét a kerszténység legnagyobb ünnepe, a hívők azt ünneplik, hogy az élet legyőzte a halált. „Ha Krisztus nem támad fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek” – Szent Pál apostol.

Mauthner Ilona ([email protected])

Bacsmai László, katolikus plébánost kérdeztük, mit jelent a hívő ember számára a húsvét? Mit üzen nekik ez az ünnep?
– Kispapkoromban a teológián ezt úgy tanultuk, hogy a húsvét esemény a történelem peremén, mert nagypénteken a halott Krisztust helyezték a sírba, és húsvét vasárnap reggelre a feltámadt Krisztus jelent meg például Mária Magdolnának. A feltámadt Jézus olyan testtel jelent meg az apostoloknak, amely nincs kötve a térhez és időhöz – mondta a plébános. – Olvastam egy orosz hagyományról, amely szerint, húsvét vasárnap reggel a hívek kimennek a temetőbe és elkezdenek nevetni. Talán furcsa, mert a temetőben inkább sírnak az emberek, mint nevetnek, de húsvétkor a keresztény hívek „kiröhögik” a halált, mert nem a halálé az utolsó szó. Számunkra, keresztények számára a húsvét az élet teljes győzelmét hirdeti, ezért mi az életet szentnek tartjuk a megfoganástól a természetes halálig, és hirdetjük, hogy senkinek nincs joga az élet ellen tenni, akár magzatról, akár haldoklóról van szó. Számunkra a húsvét üzenete, hogy van Élet az élet után, ezért érdemes vállalni az élet nehézségeit. Akiknek van hitük, azoknak van reményük is, és ez megmutatkozik a hétköznapi életünkben is, mert nem vagyunk reményvesztettek, hisszük, hogy a jó legyőzi a rosszat.

[caption id="" align="alignleft" width="640"] Húsvéti körmenet 2015-ben Szekszárdon, a Kápolna téri stációknál. Középen Bacsmai László
[/caption]

– A nem hívők számára a húsvét a tavaszvárást, a megtisztulást jelenti, rosszabb esetben pedig csak annyit, hogy ilyenkor jön a nyuszi. Mennyire jellemző, hogy az emberek elfordulnak a vallástól?
– Minden emberben megvan a természetfelettire való irányultság, csak sokszor ez nem kerül felszínre. Ez akkor jutott eszembe, amikor pár éve a moszkvai metrómerénylet kapcsán láttam a híradóban, hogy a fiatalok is virágot vittek a tragédia színhelyére, és mindegyikük keresztet vetett, pedig ott 70 évig tartott a vallásellenes propaganda. Nyugaton ezt a vallási megnyilvánulást nem látom a sajnálatos merényletek után. A mai középkorúak úgy váltak felnőtté, hogy nem részesültek sem vallási, sem erkölcsi nevelésben. Innen ered, hogy fogalmuk sincs, mi a Húsvét és leragadnak a nyuszinál. Örülök annak, hogy már harmadik éve van helye a hitnek és, az erkölcsnek is az iskolákban, a szülők választhatják, hogy gyermeküket keresztény nevelésben részesítik. Hány agresszív magatartásról hallunk, mely mind annak a következménye, hogy nincs viszonyítási norma. Bízom abban, hogy ezen a téren is lesz változás.

– Jézus élete a szeretetről, a csodás tetteiről, később pedig az árulásról és a megtagadásról szól. Ez a történet mennyire illeszthető a mai életünkbe?
– Virágvasárnapon a tömeg éljenezte és pálmaágakkal köszöntötte Jézust, majd pár nappal később nagypénteken ugyanaz a tömeg azt kiáltotta: „Feszítsd meg őt, keresztre vele!” A rendszerváltás idején nálunk is sok ember választotta a megtérést. Emlékszem, hisz akkor szenteltek pappá, milyen sok keresztelő, elsőáldozó, bérmálkozó volt. Majd eltelt négy év, és sokan visszafordultak a damaszkuszi úton. Sajnos, sok ilyen ember volt Jézus idejében is. Jó lenne, ha milyen és a szívünkből tudnánk a hitünket vállalni. Öröm az, hogy minden évben vannak olyan felnőttek, akik  nagyszombaton részesülnek a keresztségben és lesznek elsőáldozók és bérmálkozók, ők az egyház reménye.

– Az önfeláldozás – ahogy Jézus tette értünk, emberekért – a mai, „valósítsd meg önmagad” légkörben nem számít-e elavultnak?
– Isten parancsai örök érvényűek. Jézus megváltó halála és feltámadása nem avult el. A baj az, hogy a mai ember nagyon önző lett. Míg régen szentnek számított a család, a kisebb-nagyobb közösség, mára az ember önmagát állította az Isten helyébe, és azt hiszi, hogy körülötte forog a világ. Az alapvető emberi értékek, mint az élet, a házasság, a munka elveszítették a fontosságukat. Amikor arról beszélünk, hogy válságban van a család, a házasság, a papság, akkor arra kell, hogy rádöbbenjünk, maga az ember van válságban. Ennek ellenére én örülök annak, hogy az utóbbi években az alapvető értékek ismét kezdenek a helyükre kerülni, többen kötnek házasságot, többen születnek. Kívánok mindenkinek áldott húsvétot, és Jézussal együtt támadjunk fel mi is az új életre.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!