Régi hazáról is énekel a nemzetiségi énekkar

– Hogyan vetődött fel a kórus megalakításának gondolata?
– Volt egy hat-hét asszonyból álló társaság, közöttük az édesanyám, akik templomban, temetéseken együtt énekeltek – válaszolta kérdésünkre a kórus vezetője, Homoródi Károlyné. – Jó barátságba kerültek, és később együtt ünnepelték a névnapokat, összejöttek valamelyiküknél, finom süteményeket sütöttek, és mellette énekeltek. Előkerültek a német népdalok, mindenki ismert valamilyet, és lassan eltanulták egymástól. Baán István, aki akkoriban a hőgyészi nevelőotthon gondnoka volt, meghallotta ahogy az asszonyok énekeltek, és ő biztatta őket, hogy alakítsanak kórust. Azzal támogatta őket, hogy az otthonban tarthatták a próbákat. Ez volt a kezdet, és ahogy egyre többen hallottak róluk, úgy nőtt a létszám. Manhalt Ignácné pedagógus lett a kórusvezető, és több pedagógus is csatlakozott az énekkarhoz. Találtak egy harmonikást is, Zier Jánost, aki kísérte az éneket. Egyre ismertebb lett a csoport, a harminc év folyamán fellépett 18 Tolna megyei helységben, valamint Baranya és Pest megyében. Németországba, Ausztriába is eljutottak. Szerepeltek Eckentalban, Willchben és Bécsben is. S természetesen minden községi rendezvényen. 2006-ban a hagyományőrző német kórusok találkozóját szervezték meg Hőgyészen, ekkor vette fel a Nefelejcs énekkar – Vergissmeinnicht Chor nevet.

– Mi történt a továbbiakban?
– Cserélődtek a tagok, az idős kor, az egészségi állapot miatt többen kiálltak, de jöttek újak is. Manhalt Ignácné után Dorn Miklósné lett a kórusvezető, őt Kriszl Istvánné követte. Rövid ideig kisegített harmonika kísérettel Trick Richárd, Tillmann József és Szépszabó Simon. A kórusvezetői tisztet aztán öt évvel ezelőtt én vettem át, a zenei vezetést pedig Bernhard Schilling. Jelenleg kilencen vagyunk, többségében az idősebb korosztályból. A kilencből hárman vagyunk, akinek az édesanyja alapító tag volt. Rajtam kívül Bősz Ferencné és Folkmann Györgyné. A többi tag: Ament Józsefné, Szélig Józsefné, Bősz Jánosné, Hábel Istvánné, az egyetlen férfi kórustag, Rácz János, a harmonikásunk pedig Nagy Géza. Ő egy éve vállalta el, hogy kísér minket, és bár ő maga nem német nemzetiségű, nagyon szépen megtanulta a dalokat, és sokat jelent nekünk, hogy támaszkodhatunk a kíséretre. Minden héten próbát tartunk, ha fellépésre készülünk, akkor hetente kétszer is. Német népdalokat énekelünk, amelyek az őseinkről maradtak ránk. Többnyire melankolikus dalok, a németség sorsáról szólnak, akik távolba szakadtak a hazájukból, és egy idegen országban keresték a boldogulást, de soha nem felejtették el, hogy honnan jöttek.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Harminc évvel ezelőtt egy baráti társaságból alakult a kórus. Jelenleg kilencen vannak, és bíznak abban, hogy bővülni fog a létszám (Fotó: Mártonfai Dénes)
[/caption]

– Ön mikor döntött úgy, hogy csatlakozik a csapathoz?
– Egyszer fiatalasszonyként néztem a kórust, ahogy szép, egyforma ruhában felálltak a színpadra, és olyan szépek voltak és olyan gyönyörűen énekeltek arról, hogy visszavágynak a távoli hazába, hogy csak ültem a nézőtéren, és potyogott a könnyem. Akkor éreztem úgy, hogy ezeket a dalokat nekem is el kell énekelnem. Így amikor nyugdíjba mentem, és végre volt rá időm, csatlakoztam a kórushoz. Hőgyészen jól ismernek minket, és nagyon örültünk neki, hogy a jubileumi előadásunkon olyan sokan voltak. Remélem, még sokáig folytathatjuk, és abban is bízom, hogy bővülni fog a kórus létszáma, idősebbekkel és fiatalabbakkal egyaránt.

Hajóval indultak egy ismeretlen világ felé

A hőgyészi németek 1722-ben egy kis hajóval, az Ulmer Schachtellel érkeztek Németországból. Nem kellett evezni, csak kormányozni, a hajócska lecsordogált a Dunán, egészen Tolnáig. Claudius Florimundus Mercy gróf hajdúi aztán ökrös szekérrel vitték Hőgyészre a családokat, a földművesek mellett főként ácsokat, kőfaragókat, mert a gróf nagyszabású építkezést tervezett. A Mercy kastélyt később megvette az Apponyi család, és most Apponyi kastély néven ismert. Nem csak a kastély a német telepesek munkája, kijavították a török dúlás során lerombolt templomot, majd később – Apponyi Antal irányításával – felépítették a mai római katolikus templomot.