Kultúra

2015.03.23. 22:03

Baka István szellemét idézik

Nagy sikerű rendezvény zajlott a napokban Szekszárdon, a megyei könyvtárban. Bombitz Attila irodalomtörténész, egyetemi tanár, kritikus volt a vendég, a téma pedig Baka István író, költő.

Gyuricza Mihály

Az utóbbi évtizedben Bombitz Attila legfontosabb tevékenysége a Baka összkiadás megvalósítása volt. Ebben szorosan együttműködött Baka Tündével, Baka István özvegyével, aki a Baka életművel kapcsolatos szerzői jogokkal rendelkezik. Baka Zsuzsával, Baka István Szekszárdon élő testvérével együtt pedig kezdeményeztek egy programsorozatot, amely Szegeden és Szekszárdon zajlik 2015-ben. Apropóját az adja, hogy idén lesz húsz esztendeje Baka István halálának.

E sorozatnak volt nyitó rendezvénye a Bombitz Attilával létrejött találkozás a megyei könyvtárban. Beszélgetőtársa Gacsályi József, nyugalmazott könyvtáros, író, költő volt, aki személyes jó barátságot ápolt Baka Istvánnal.
A résztvevők számára érdekes volt  az életutat végigkövetni, látni, Baka István menyire kötődött mindkét városhoz: szülővárosához, Szekszárdhoz, egyetemista éveitől kezdődően pedig Szegedhez is. Szegeden a Kincskereső szerkesztőjeként, számos folyóirat szerkesztőségében dolgozó irodalmárként nagyon aktív közösségi életet élt. Szekszárdon viszont az alkotás magányába zárkózhatott. A hallgatóság szembesült azzal, hogy mennyire sajátságos Baka István viszonya a kultúrához, a kultúra megőrzéséhez. Ezen az estén is kitűnt, milyen jelentős az a fordulat, amelyet azzal ért el, hogy akkor kezdett a nagyon jelentős orosz kultúrával foglalkozni, amikor a rendszerváltás hangulatában Magyarország éppen ezt az egészet kidobni készült az ablakon. Baka korábban kint volt Leningrádban ösztöndíjjal, s ott fontos élményekben volt része. A betiltott költőket, szamizdatokat, az irodalmat személyesen is megismerve, nagyon erős impulzusokat hozott haza. Mindez egy furcsa szerepjátékban jelent meg a költészetében. Kitalált egy soha nem létező legendás orosz költőt, Sztyepan Pehotnijt - ez Baka nevének orosz tükörfordítása. Gyakorlatilag egy nem létező orosz költőt „fordított” magyarra, s olyan figurát teremtett, amelyben ki tudott teljesedni. Megtalálta saját hangját, miközben mások hangján szólalt meg. Ezek közül a legfontosabb Sztyepan Pehotnij volt, akinek egy egész kötetet szentelt, de belebújt ő Yorick – a Hamlet sírásójának – szerepébe, s Háry Jánoséba és Liszt Ferencébe is. Érdekes, hogy ez a fajta posztmodern játékosság nagyon sokak számára meghatározóvá vált a rendszerváltás után.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Bombitz Attila szegedi egyetemi tanár volt a vendég, aki Baka Istvánról beszélgetett Gacsályi József szekszárdi költővel
[/caption]

A sorozat nyitó rendezvényén sok egykori ismerős, osztálytárs is megjelent, s nagyon bensőséges hangulatú beszélgetés alakult ki. Ennek folytatásaként Szekszárdra jön Szőke Katalin, a múzeumban a Baka-életmű orosz kultúrához kötődő részeiről beszél majd részletesen. Lesznek rendhagyó irodalomórák, drámapedagógiai foglalkozások az Irodalom Házában, középiskolások részvételével – mondta el érdeklődésünkre Liebhauser János, a könyvtár igazgatója.

Életműve egyre inkább megkerülhetetlenné válik

Baka Tünde és Baka Zsuzsa tervezik, hogy megrendezik Huzella Péter és Jordán Tamás közös pódiumestjét, amelyen megidézik Baka szellemét. Fábián Péter Szekszárdon született fiatal szekszárdi rendező létrehozott egy K2 Társulat nevű színházi csoportosulást. Ők a Garay és az I. Béla Gimnáziumban költészeti esten idézik a rendszerváltás hangulatát Baka verseinek segítségével. Most kifejezetten a diákokhoz szeretnék eljuttatni Baka szellemét. Szegeden is lesz számos rendezvény. Baka István terjedelemre nem túl nagy életműve megkerülhetetlenné kezd válni a magyar irodalomban, s ezt igazán fontos és méltó módon kell ápolnunk.

A szerepjáték-költészet, a költői képalkotás megújítója

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25. – Szeged, 1995. szeptember 20.) a költői képalkotás és a szerepjáték-költészet egyik legjelentősebb megújítója, író, műfordító, szerkesztő. 1966-ban érettségizett a szekszárdi Garay János Gimnáziumban, majd 1972-ben a JATE magyar-orosz szakán kapott tanári oklevelet. Utolsó egyetemi tanévét Leningrádban töltötte, ahol egész alkotói pályáját meghatározó élményeket szerzett. Két esztendőnyi szekszárdi tanári munka után, 1974-ben került vissza Szegedre, ahol a Kincskereső munkatársa, majd főszerkesztő-helyettese lett. Szerkesztőségi szobája Szeged egyik fontos szellemi műhelye volt.

Ezek is érdekelhetik