A barátain keresztül ismerték meg a művészt

[caption id="" align="alignleft" width="650"] A sorozat egyik megnyitója. A képen balról: Kubanek Miklós, Kovács György, Törő György, Törő Ani és Szemcsuk István (Fotó: Mártonfai Dénes)
[/caption]

– Hogyan született meg a Bemutatom a barátaimat sorozat ötlete?
– Szerettem volna a művészeket nem csak az alkotásaikon, vagy az ismertetett életútjukon keresztül bemutatni – válaszolta Kubanek Miklós szervező. – A vezérgondolat az volt, hogy a barátaikon keresztül ismerhessék meg őket a diákok és az érdeklődők. Már a meghívottak – akiknek nem volt kötelező szintén képzőművésznek lenniük, bárkik lehettek – személye sokat elárult a kiállító művészről, csakúgy, mint az általuk elmondottak, illetve bemutatottak.

Kész a terv

Kubanek Miklós tanár, médiaszemélyiség és művészetpártoló öt esztendeje szervez kiállításokat a szekszárdi I. Béla gimnázium kollégiumi galériájában. Az első két esztendőben Egy hónap egy művész címen zajlottak a kiállítások. Ezt egy tematikus rendezvény-sorozat követte, Szekszárd a mi városunk címmel és felkért művészekkel. Az alkotóknak minden hónapban egy adott témában kellett képeket készíteniük. Az ezután következő sorozatban pedig a művészek szabadon választott témakörben készítettek képeket. Ezen a vonalon haladva született meg a Bemutatom a barátaimat sorozat ötlete. A következő szezonra már kész az új terve, ám erről egyelőre nem árul el részleteket, csak annyit lehet tudni, hogy erősen szekszárdi kötődésű lesz.

– Voltak-e emlékezetes pillanatai a sorozatnak?
– Természetesen nem egy ilyen akadt. Például a tárogatón elhangzott Székely himnusz, amely könnyeket csalt a szemekbe. Rengeteg jó sztorit, humoros történetet, igényes zenét, éneket hallhattunk. Vagy ott volt az az alkalom, amikor az egyik meghívott vendég bebizonyította a közönségnek, hogy bármiből lehet hangszert készíteni, legyen az seprűnyél, teleszkópos poroló, fésű, vagy éppen konzervdoboz. Voltak különleges vendégek, mint például egy siklóernyős és egy ironman. Személy szerint meglepett, hogy milyen sikere volt a tangóharmonikának a diákok körében, a végén közösen énekelték harmonika szó mellett azokat a dalokat, amelyeket még a nagyszüleiktől hallottak.

– Véleménye szerit elérte a célját a sorozat?
– Mindenféleképpen. Egyrészt olyan dolgokat tudtunk meg az egyes alkotókról a barátaikon keresztül, amelyeket egy „sima” kiállítás-megnyitón nagy valószínűséggel nem sikerült volna. Abból a szempontból is elérte a célját, hogy közelebb vitte a fiatalokhoz a művészetet, magát az alkotó embert és az alkotásokat is.

A meghívott vendégek és a barátaik

A sorozat első kiállítója E. Nagy Mária festőművész volt, aki Tóthné Szalay Ágnes festőt, Sas Erzsébet újságíró-írót és Tóth István gitárost hívta meg. A második kiállító, Könyv István János grafikusművész, lapunk munkatárását, Venter Mariannát, és a Komjáth(y)i zenekart invitálta a megnyitóra. Biszák László festő vendége Málinger Anita énekes, dr. Balázs Kovács Sándor néprajzos főmuzeológus és Hauck Levente fotós volt. Ábrahám Béla képei mellett Rell Kata képzőművészt, Decsi Kiss János újságíró-képzőművészt és Gaál László táncoktató koreográfust mutatta be a közönségnek. Bágyi Zsuzsanna festőművész Hozmecz Tímea festőt, Kovács Gábor muzsikust és Kajsza Béla siklóernyőst invitálta a kiállításra. Balogh László festő vendégei Rotkay Zsuzsanna képzőművész, Ric József tangóharmonikás, Antalné Biró Jolán alkotó és művészetpártoló, valamint Czencz Péter Ironman voltak. A következő kiállító, Kiss Albert fotós, Ritzel Zoltán természetfotóst hívta meg. Törő György fafaragó népi iparművész vendégei Törő Ani nyugdíjas óvodapedagógus, tűzzománc készítő, Szemcsuk István Bonyhádon élő és alkotó fafaragó és Kovács György nyugdíjas tanár, tárogató-művész voltak. Acélosné Solymár Magdolna foltvarró céhmester meghívott barátai Molnár Jánosné, Endrődi Istvánné és Földesi Lászlóné foltvarrók voltak. A záró kiállításon Stekly Zsuzsa akvarelljeivel állt a közönség elé. Vendégei Juhos László szobrász, Wessely Gábor író, újságíró és a Devalami Duó voltak.