Felsőbb utasításra

Pontosan olyan borús, hűvös őszi nap volt akkor Tokióban, mint most itthon – foglalkozik „angolos” módon az időjárás taglalásával dr. Hammerl László (62), a Nemzet Sportolója, a negyven esztendővel ezelőtti ötkarikás játékok bajnoka, aki a kisöbű sportpuskások fekvő testhelyeztű számában világcsúccsal lett első az aszakai lőtéren. – Nekünk, sportlövőknek kulcskérdés, hogy milyen az idő. A szél elfújhatja minden reményünket.
Nem fújta el. Sőt már az olimpiára kijutáskor is igencsak kedvező volt a széljárás az akkor másodéves orvostanhallgató számára.
– Azt beszélik, „felsőbb utasításra” került a csapatba. Igaz-e a pletyka, hogy az akkori MOB-főnök nyúlt bele a sportlövők javaslatába, s követelte az utazók közé önt?
– Máig is hálás vagyok Kutas Istvánnak, hogy megérezte, a legkeményebb medikusév vizsgái mellett a válogatókon nem tudtam hozni a formámat, de korábban a világcsúcsnál több körrel jobb eredményem is volt, bízott hát bennem.
– Mégis csak az utolsó utáni pillanatban tisztázódott Tokióban, ki állhat a dobogó legmagasabb fokára.
– Egyszerre léptünk lőállásba mind a 72-en, nem tudtam, mi a helyzet a többiekkel. Csak magamra figyeltem. Hibátlan lövések jöttek egymás után, a huszonegyediknél csúszott be az első kilences. Nem idegeskedtem, sőt, egy kicsit meg is nyugtatott. Tudtam, most megint a tízeseken a sor. Amikor a végén letettem a fegyvert, jött Kisgyörgy Lajos bácsi, a kapitány, s kezdte a szokásos módon, ez volt a szavajárása: Aranyoskám… Ezúttal nem folytatta a mondatot, rögtön éreztem, mit jelent a megszólítás! Utólag kiderült, milyen hajszálon múlt a siker. Az amerikai Wigger hasonló lendülettel haladt, végül mindketten 597 körrel, a volt világcsúcsnál jobb eredménnyel végeztünk. Mindketten 57 tízest lőttünk, mindkettőnknek 15 belső tízese volt, végül az döntött, hogy az utolsó sorozatban én voltam a jobb. Húszezer forint jutalmat kaptam, emlékszem, befizettem a szüleimet egy olaszországi utazásra, de még így is maradt ötezer, amiből ifjú orvostanhallgatóként dőzsölhettem.
– Olimpiai győzelmének negyvenedik évfordulóját most ünnepeljük. Ha így halad, kapitánysága is eljuthat a negyvenes jubileumig…
– Azért az még távol van. 1997. január 15 óta, az Új-Zélandon töltött két év kivételével, vagyok szakvezető. Novemberben lesz a tisztújító közgyűlés, s nem tagadom, én szívesen dolgozom tovább. Imádom ezt a munkát, ez az életem – mondja a sportlövők „örökös” kapitánya, akinek három házasságából három gyermeke született. Beatrix orvosként követi édesapja tanult szakmáját, László első éves műegyetemista, a kis Soma meg készül a kettős ünnepre, a december 26-án, karácsonykor esedékes harmadik születésnapjára.