2004.11.06. 07:41
Fiúk és lányok nevelése
Azt mondjuk, hogy egyenlőségre törekszünk, mégis különbözően, más társadalmi szerepre neveljük fiúnkat és lányunkat. Ha nekünk, szülőknek nem azonosak az elvárásaink, miként várhatnánk el, hogy a társadalom ne tegyen különbséget férfiak és nők között?
[caption id="" align="alignleft" width="132"] A gyerekek eltérő egyénisége és igénye határozza meg a nevelés módját
[/caption]A szülők már az első perctől kezdve ösztönösen másként nevelik a fiú- és a lánygyermekeket. Gondoljunk csak arra, hogy az újszülött kislánynak rózsaszín, míg a kisfiúnak kék ruhácskát vásárolunk. Az öltöztetés eltérő jellege a későbbiekben is megmarad, a kislány szoknyát és színes harisnyát kap, masnit a hajába, míg a kisfiú kockás inget, farmert, göndör fürtjeit pedig rövidre nyírjuk. Ugyanez a különbség tapasztalható a játékok esetében is. Kisfiúnak babát venni? Ki hallott már olyat?! Még a babák 99 százaléka is nőnemű! A fiúk dömpert, kardot, építőkockát kapnak, míg a lányok Barbie-t, színezőt, mini konyhát.
Különbséget teszünk az élet minden területén. A kislányokra többet mosolygunk, kedvesebben beszélünk hozzájuk, többet babusgatjuk őket. A kisfiúkat gyakrabban hagyjuk magukra, többet várunk el tőlük, és ritkábban segítünk nekik. Jellemző az is, hogyan viselkedünk, ha a gyerek megüti magát: az egyiket ölbe vesszük, megsimogatjuk, vigasztaljuk, a másiknak csak annyit mondunk: katonadolog!
Később, iskoláskorban sem változik a helyzet. Bár a lányok ebben a korban jobban teljesítenek, mégis a fiúk rendelkeznek kiváltságokkal. Nagyobb önállóságot kapnak, hosszabb időt tölthetnek az otthonon kívül szülői felügyelet nélkül. Elvárjuk tőlük, hogy küzdjenek, vetélkedjenek, és vegyék komolyan a versenyt, amire az iskola buzdít. A lányokat később engedjük egyedül az iskolába, hamarabb kell hazamenniük a játszótérről. Természetes, hogy segítenek a háztartásban, a fiúk után viszont még a szennyest is összeszedjük.
Kormos Zsuzsanna pszichológus szerint manapság arra törekszünk, hogy egyenlő eséllyel indítsuk útnak az életben a gyerekeket, a gyakorlatban mégis különbözőképpen neveljük őket, mondván: férfiaknak és nőknek különféle területeken kell helytállniuk. A gyerekek viselkedése már csecsemőkorban különbözik. Ennek biológiai oka lehet, például egy pár hetes kisfiút nehezebb megnyugtatni, mint egy kislányt. A kislányok gyorsabban reagálnak a hangokra, könynyebben felveszik a szemkontaktust, emiatt másként viszonyulunk hozzájuk, sokkal gondoskodóbbak vagyunk velük. Ennek ellenére nem helyes, ha éles különbséget teszünk közöttük. Ne csak a társadalmi elvárás lebegjen a szemünk előtt, vigyük bele saját értékeinket is a nevelésbe. De a fő szempont a gyerek igénye és egyénisége, személyisége legyen, így tudunk értékes embert nevelni.