Ország-világ

2004.11.20. 08:07

Önálló akarat, nem hiszti

Az önállósodási törekvések első időszaka két-három éves kor körül jön el, a népnyelv ezt dackorszaknak nevezi. Ha előre felkészítjük a gyereket a várható helyzetekre, elkerülhetjük, hogy kitörjön a hiszti.

Mohácsi Edit

Amikor a kisbaba mászni kezd, kitárul számára a világ, és elkezdődik benne a törekvés az önállósodásra. – Gyakran hisztinek nevezik a szülők az önálló akarat kifejeződését – mondja Búza Ildikó pszichológus. – A kicsi nem akarja azt a ruhát felvenni, azt az ételt megenni, amit adnak neki. Célszerű előre megbeszélni a gyerekkel, mit szeretne. Mondhatjuk azt, hogy tudunk főzni ebédre tejbegrízt vagy makarónit. Ilyenkor úgy korlátozzuk, hogy marad választási lehetősége.
Ha a testbeszédünk nincs összhangban azzal, amit mondunk, a gyerek összezavarodik, és nem tudja, melyik üzenetnek feleljen meg. Így nem csoda, ha nem azt teszi, amit szeretnénk.

A szülők nagy része azt gondolja, hogy a korlátok állítása valójában a tiltással, a papolással egyenértékű, de ez tévedés! Meg kell szabnunk, mit és hol tehet meg a gyerek, és mivel jár, ha megszegi a szabályokat. Ne büntessük és jutalmazzuk, inkább hívjuk fel a figyelmét arra, hogy mi történik, ha felrúgja a megállapodást.

Mindig fel kell készíteni a helyzetekre. Mondjuk el, mit várunk el tőle és miért, meséljük el, mi fog történni. Ha nem úgy viselkedik, ahogyan szeretnénk, nem a gyereket kell bírálni, hanem a viselkedését, mégpedig úgynevezett énüzenetekkel. Ne mondjuk azt, hogy már megint rendetlen, fogalmazzunk inkább úgy: engem nagyon elszomorít, hogy így viselkedsz. Ebben benne van, hogy nem a gyermeket utasítjuk el, hanem a viselkedését. Küldjünk énüzeneteket akkor is, amikor elégedettek vagyunk, akkor is, ha nem, hogy érezze, a kimondott szónak is van súlya.
Kovács Ágnes kislánya, Vivien hároméves. Nemrég egy papírboltban jártak és Vivien nagyon szeretett volna egy csomag kártyát. Ági nem akarta megvenni.

A kislány hasra vágta magát a padlón és zokogásban tört ki. Mindenki őket nézte, Ági úgy érezte, elsüllyed szégyenében. – Beszéljük meg a gyerekkel, mit veszünk a boltban és vásárláskor hivatkozzunk erre – javasolja szakértőnk. – Ha ezt elmulasztottuk, akkor azt kell mondani: ezt sajnos nem tudom megvenni, mert most nincs pénzem, legközelebb, ha úgy alakul, megveszem. Meg kell fogni a gyereket, ki kell emelni a helyzetből. Nyugtassuk meg, küldjünk neki énüzeneteket: rosszul érzem magam ebben a helyzetben, gyere, menjünk haza. Nem szabad azt mondani, hogy már megint hisztizel, azonnal hagyd abba! Akkor biztos, hogy tovább sír.

A gyereknevelésben is benne van a tévedés, a kudarc lehetősége. Ha valami nem jön be, mással kell próbálkoznunk. De a nevelés alapja az elfogadás és az együttérzés. Ne ítéljük el a gyereket, ne szidjuk, ne tartsunk erkölcsi prédikációt! Mindig a cselekedeteit bíráljuk, azon képes változtatni.

Mit tehetnek a szülők?

- Ne minősítsük a gyerek viselkedését. - Ne csak szavainkkal próbáljunk hatni rá, hanem tettekkel is. - Ne érezzünk bűntudatot. - Ne cselekedjünk indulatból. - Maradjunk nyugodtak. - Emeljük ki a gyereket a helyzetből. - Mondjuk el, miért nem lehet úgy, ahogyan szeretné. - Viselkedjünk határozottan. -Küldjünk énüzeneteket.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában