Kik engedik a piciket az éjjelig tartó műsorba?

Amikor a gyermekeim általános iskolába jártak, este nyolc óra után nem tévézhettek. Na jó, akkor még nem volt Majka, Torres Dani, BB-ház, és nem kiabált önkívületben Stohl Buci sem. De volt Vízipók – csodapók és volt Vuk. Mégsem nézhették későig a tévét. Nem azért, mert szigorú, kérlelhetetlen apa voltam. Nem. Azt gondoltam, egy kisdiáknak reggel pihentnek kell lennie. És ez alól a szombat esték sem számítottak kivételnek. A következetesség miatt. Fontosnak tartottuk otthon este a mesét. Az olvasást. A könyveket, a történeteket.
Tudom, ma nem 1990-et írunk. Tudom, a világ megváltozott. Nekünk azért nem kellene! Tudnunk kell, mi a fontos. Különösen egy gyermek számára.
Azt is tudom, a televíziónak ma már más szerepe van, mint tizenöt évvel ezelőtt volt. Hadd legyen meg erről a különvéleményem, amit megtartok magamnak. Nem pozitív a tévétársaságok számára. Ettől még elismerem, hogy a Megasztár nagyon fontos, és ami a lényeg: igazi műsor. De. Miért van az, hogy hétről hétre álmos, mit álmos, alvó hat-nyolc éves gyereket látok a képernyőn a Megasztár alatt? Ki engedi ezt meg?
A szülők? A műsor rendezői? Szerintem a tv2. Mert a pénzről van szó. A profitról. Ma már csak ez számít. A gyermekek árán is.