Foghíj és öreges hangulat

[caption id="" align="alignleft" width="320"] A közönség többsége nem szívesen látná viszont magát nyomtatásban. Az ellenérzés érthető: sokan feleségük tudta nélkül vannak kint a lovin.
[/caption]– No, még csak az kéne, hogy lefotózzanak – hárítja el a fotóriporterünk érdeklődését egy idősebb úr. Aki egy korty sör után azt is hozzáteszi, asszonya kitekerné a nyakát, ha kiderülne, a Népliget helyett már megint a lovin kuncsorog. – Akkor lenne szép haddelhadd, ha a címlapról mosolyognék a családra – teszi hozzá egy másik megcélzott öreg. S hogy nyomatékot adjon nemtetszésének, tüntetőleg egy óriási terepszínű távcsövet emel arca elé.

Szombaton úgy négy-ötszáz ember lehetett a Kincsem Parkban, szemben a két héttel ezelőtti tízezerrel. Akkor számos kalapos hölgyet és öltönyös urat lehetett látni, míg ma a kopottas öltözékek dominálnak. Nyoma sincs tehát az előkelősködésnek. Miközben a lelátót és az érkező közönséget fürkésszük, megindul egy újabb galopp futam. A magasra emelt széksorok között izgatottan kiabáló és gesztikuláló csoportok lesik a menetet. Azt, melyben furcsamód a végig elöl haladó kétkerekű kordé az utolsó száz méteren a harmadik helyre csúszik vissza. A laikus szemlélőnek is úgy tűnik, itt valami nem stimmel. Mintha viszszafogták volna a lovat.

A közönség is így érezhette, mert olyan szitoközön zúdult a hajtóra, hogy azt talán még a pálya messzebbi pontjain is jól lehetett hallani. – Bolondok ezek mind – szólít meg kéretlenül egy micisapkás bácsika. Majd a „hogy lenne itt bunda” költői kérdése után hosszas magyarázatba kezd. E szerint a paripa egyszerűen csak elfáradt a közel két kilométeres verseny végére. Mi több, azt is jól lehetett látni, a hajtó úgy püfölte a szerencsétlen állatot, mint a szódás a lovát. – Ezek pedig együttesen nem igazán a bundára vallanak – teszi hozzá mosolyogva. Majd elégedetten közli, most elmegy, megiszik egy sört, és utána kiváltja nyereményét. Ő ugyanis, szemben a fent kiabáló amatőrökkel, valóban ért a lovakhoz...

Papírok igazolják állítását: emberünk még a hármasbefutót is eltalálta.
Újabb vendégek érkeznek. Fiatal párok és néhány magányos huszonéves férfi és nő. Bizonytalanul nézelődnek a szinte üres lelátó felé. Lesz hová ülniük. Egyébként őket vélhetően két hete, vasárnap fertőzhette meg a fogadás láza. Ha minden jól megy, ezek az emberek jelentik majd a csodálatosan felújított lovi közönségének utánpótlását. Amire, elnézve a foghíjas lelátókat, valóban nagy szüksége van a Kincsem Parknak.

Méltatlanul elhanyagolt

Nyugat-Európa lóversenypályáinak döntő többsége nyereséges. Érthetetlen, hogy nálunk ez miért nincs így. A frissen épült pálya, a lelátó és a környezet csodaszép, a fogadóirodákban ülő nénikék kedvesek. Mi több, a sokaknak döntő szempontot jelentő sör sem nevezhető drágának. Talán attól félnek a budapestiek, hogy ide csak szépen fölöltözve lehet kijönni? Hogy mindez az elit sportja? Lehet. A reklámkampányban talán erre is figyelemmel lehetnének. Szerintünk ugyanis kár lenne a loviért...