Rózsák tere, nyár délután, napsütés: megáll az idő

[caption id="" align="alignleft" width="312"] Szerelmi búvóhely. Szent Erzsébet szoborpillantása igazán nem zavar.
[/caption]Derűsen karcolják az eget a Szent Erzsébet-templom tornyainak fehér csipkéi. A szent szobra lágy tartással áll a tér közepén, kötényében rózsák. A legenda szerint azzá változott a kenyér, amikor Erzsébetet rajtakapták, hogy a tilalom ellenére ennivalót visz a szegényeknek. A kapunál, a régi jó zöld ház ajtajában, csíkos kempingszéken vécésnéni őrködik. – A Böske – mutatja be a szobrot. Arca egyetlen széles mosoly, látszik, hogy nem csak a testi szükség okán járnak hozzá a környékről. Fülöp Lászlóné Zsuzsa (51) pszichológuskodik is, neki sírják el a búbánatukat a törzsvendégek. A rózsaágyások mentén középkorú asszony sétál egy fiatalabb nővel. Anya és lánya Bakonyszentlászlóról. – Szép itt – mondja Schuligné Fodor Magdolna (51), nagyot szippantva a rózsaillatból. – Imádom a virágokat. – És a régi templomokat – teszi hozzá Andrea (28).

A nők mellett, a keramitkockás sárga úton három fiú vág át. Rasztahajasan, karjukon-nyakukban bőr ékszerek. Jon (22), Xabier (22) és Aritza (22) spanyol diákok, nemzetközi olcsó vonatjeggyel jöttek Budapestre. Hogy miért éppen ide? Vállat vonnak. Csak úgy. Az árnyas padon házaspár üldögél, odébb a kisfiuk piros műanyag teherautót húz maga után madzagon. Vékony, barna nő emeli ki óvatosan csecsemőjét a babakocsiból. A kicsi hunyorogva tátogatja apró száját, a beledugott cumit kiköpi, anyja melle után kap. Zengve-bongva üti el a délután kettőt a templom harangja.