Színekkel tombolnak az utcákon

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Profi artisták is elismerően rábólintanak erre a mutatványra. Szoros értelemben nem tartozik a street art képi világához az aszfalttánc, viszont ugyanabból a gyökérből nőtte ki magát.
[/caption]Először a trabantos dekorátorok hívják fel magukra a figyelmet. Három darab NDK-kultuszjárgányt ékesítenek ecset-, festékkezeléssel és spray-vel. Egyik kék csíkos, a másik narancsban pompázik, a harmadik szürrealista látványképződéssel feszít a parki tavacska partján. Baloldalt a szabadtéri színpadon méretes, fehér lepedőkre filctollal és fújótechnikával dolgozó fiatal versenyzők igyekeznek műveiket felvinni. Ezenközben a két alkotót mit sem zavarva, sőt, inkább ihletve, nyolc-tíz tagú csoport érkezik a deszkákra, és sajátos etűdökből álló produkciót mutat be. Szaknyelven breakesek, capoeirások, akciótáncosok és bmx flatland-esek, triálosok, vagyis az aszfalt táncművészei, artistái. Gördeszkával, bringával dolgoznak, sőt az egyik műsorszám puha rongylabdával dekázó koreográfiára épül. A Kalkulált rizikó nevű csoport akcióját – akár önálló műként felfogható – kísérőzene gyanánt a bakelitlemezeit bravúrosan csicsergető dj festi alá.

Színtobzódás színhelye a park hátsó része. Hosszú falrész képezi a graffitisek terepét, ahol a rejtőzködő alkotáshoz szokott firkálók tobzódnak a szabadságérzetben. Végre jól kifesthetik magukat, és a kutya sem piszkálja őket. Végül a park bal odali szegletében csodálatos képzőművészeti alkotás születik. A magát M-CITY-nek nevezett lengyel csoport egy felülnézetből látszó metropolis és a felette keringő hidroplán vízióját képezte a falra. Stencilesek, ami annyit tesz, hogy a több négyzetméteres felületre irányzott képhez előre elkészített, kisméretű matricákat csinálnak. És ezeket mint sablonokat rakják egymás mellé, aztán festékkel megfújják. Sziszifuszi munka, de a produkció részletgazdagságától és összhatásától leesik az ember álla.

– A street art összefoglaló neve azoknak a kreatív művészeti jelenségeknek, amik az utóbbi évtizedekben, a fejlett urbanizációjú régiókban alakultak ki és terjedtek el. Szorosan kapcsolódnak különböző zenei, sport-, művészeti és egyéb szubkultúrákhoz, politikai aktivizmushoz – véli Bencsik Barnabás művészettörténész. – Alapvető jellemzőjük, hogy a közterület, a nyilvánosan látható tér tevékenységük terepe, ahol a legkisebb befektetéssel a legnagyobb közönséget érhetik el vizuális üzeneteikkel. A különböző eljárások, műfajok, tematikák természetesen más és más szándékot, motivációt és kulturális hátteret képviselnek. A grafittik, a spray-vel vagy filccel firkált feliratok, a stencillel falra tett emblematikus képek, a matricák, a ragasztások, az átfirkált, manipulált plakátok vagy reklámok olyan, a legális és az illegális határán egyensúlyozó, de kirobbanó kreatív energiákkal teli világról tudósítanak, amely a nagyközönség számára alig ismert.

[caption id="" align="alignright" width="132"] Ilyen színes nem volt még Trabant
[/caption]Az utcai művészet voltaképp ellenhatás. Megy az ember az utcán, és lépten-nyomon szemébe robban óriásplakát, fényreklám, aggresszíven izgő-mozgó, pörgő, villódzó vizuális bomba. Valamennyi a fogyasztásról szól: vegyél habverőt, köss biztosítást, fizess elő utazásra, és így tovább. Ennek a bizniszközpontú látványvilágnak üzen hadat, legalábbis próbálja szerény eszközeivel a sarat állni az a köztéri alkotás, aminek az ég világon semmi köze nincs az üzlet- hez. Egyszerűen csak van, és éppen ezzel a „semmit sem akarással” szeretné elgondolkodtatni a városlakót. Mert van/lehet látvány a fogyasztás kényszere nélkül.

Hogy valóban művészet-e a street art vagy sem, az nem a szándéktól függ. Annál inkább az önkéntes alkotók tehetségétől. Az utcai művészet mozgalomhoz egyre több képzőművész kapcsolódik. Akkor sikeres a fesztivál, ha mindazok „veszik a lapot”, akiknek az utca művészei üzennek. Rólunk van szó.