A gázai kivonulással Izrael célja saját biztonságának növelése

Izrael a gázai kivonulással megtette az első lépést a palesztin állam létrehozására, bár a kivonulást a The New York Times a cionizmus, a zsidó államot létrehozó eszme kudarcaként értékeli. Teljes a zűrzavar: amíg Izrael nem vonult ki, addig a megszállás jelentette a béke akadályát, most, amikor kivonul Gázából, temetik a zsidó államot.
Csakhogy valójában a tárgyalásos rendezés elve szenvedett kudarcot. Az, hogy az izraeli–palesztin tárgyalások eredményeként, közösen megállapított határok között létrejön a palesztin állam. Arafat halála után felcsillant a remény, de a gázai állapotok, a Hamasz népszerűsége nem biztatnak sok jóval.
A hivatalos palesztin politika csak egy fokkal visszafogottabb, a napokban nemcsak a Hamasz, de a palesztinok politikai vezetői, Ahmed Korei miniszterelnök és Mahmud Abbasz elnök is kijelentette, hogy „először
Gáza, azután Jeruzsálem”. A félreértések elkerülése végett: nemcsak Kelet-Jeruzsálem, az iszlám szent helyei, hanem egész Jeruzsálem.
Akkor viszont mi a kivonulás célja? Gázát és Ciszjordánia nagy részét Izrael sosem kívánta komolyan megtartani. Az izraeli jobboldal is mindig hajlott arra, hogy a békéért cserébe lemondjon területekről, ahogyan a Sínai-félsziget telepeiről tette Egyiptom javára. Az oslói békefolyamat idején is az volt a kérdés, hogy mekkora területet érintsen a kivonulás, és a béke vagy a kivonulás legyen-e az első. Gáza komoly demográfiai és gazdasági probléma Izrael számára. A vizet, az áramot Izraelből kapja a terület, és a palesztin hatóság általában több hónapos késéssel fizeti a számlákat. A szétválás után a palesztin vezetésnek kell az infrastruktúrát megteremtenie; Izraelnek nem kell költenie a segélyezésre, a telepek védelmére, és a gázai munkaerőt kelet-európai, ázsiai munkavállalókkal pótolhatja.
A legfontosabb, hogy a palesztinok egy labotarórium-államban esélyt kapnak, hogy megmutassák: képesek letenni a fegyvert, és egy békében élő miniállamot létrehozni, és akkor tovább lehet tárgyalni a többi területről. De jelenleg a roszszabbik forgatókönyvnek van több esélye. A terrorszervezetek, a harcra szocializált palesztin társadalom folytatja a har-cot egymás és Izrael ellen, de ezután aligha lehet kérdőre vonni Izraelt, ha visszavág. Ha a kísérlet kudarcot vall, a Nyugatnak el kell gondolkoznia azon, hogy a palesztinok célja tényleg egy Izraellel békében élő palesztin állam, vagy vala-mi más. Nem lehetetlen, hogy míg Európa töri a fejét, a gázai terrortól tartó Egyiptom levonja a következtetéseket, ami a palesztin államiság ideájának végét jelentheti.