Megmarad a mákostésztánk

A napokban lábra kapott a hír, hogy friss jogszabálymódosítás nyomán kikerülhet az étrendből a mákos ételféleségek csoportja. Erről azonban most sincs szó. Az országban négy-ötezer hektáron termelik az étkezéshez a mákot, és 15–16 ezer hektáron ipari célra.

Ez utóbbinál a cél a máktokban található ópiumtartalom kinyerése. Mivel a mákból körülbelül 25 értékes alkaloida (például morfin, narkotin, kodain) nyerhető ki, a gyógyszeripar nélkülözhetetlen alapanyaga. Természetesen a máktermesztés az illegális kábítószergyártóknak is jó üzlet lehet. Ezért a kormány 1997-ben rendeletet alkotott a kábítószer előállítására alkalmas növények – így a mák – termesztésének korlátozására és ellenőrzésére. Ezt 1998-ban kiegészítette a termesztés engedélyezéséről szóló rendelet. Ezeket 2003-ban és 2004-ben szigorították. Különbséget tesznek az ipari, az étkezési és a díszítő mák között. Egészen 2010-ig ütemezve – és egyre szigorítva – szabják meg, hogy a száraz mákszalmában hány százalék lehet a kábítószernek minősülő anyagok aránya.

Tíz napja ismét módosították a termesztést szabályozó rendeletet. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a megfelelő engedélyek birtokában ne lehetne mákot termeszteni. Az általunk megkérdezett szakértők szerint a tilalomról szóló híreknek körülbelül annyi a valóságalapjuk, mint amikor tavaly, az Európai Unióhoz csatlakozásunk előtt először elterjedt, hogy EU-tagként nem ehetünk mákos tésztát. Az EU-ban egyébként nincs egységes szabályozás a máktermelésre, annak feltételeit a tagállamok külön-külön alakítják ki. Franciaországban például jelentős mennyiségű ipari mákot takarítanak be, míg Ausztriában a mák teljesen szabadon termeszthető. Tény azonban, hogy az étkezési mák fogyasztása sehol nem olyan nagyarányú, mint nálunk.

Az ipari máktermesztés egyébként tisztességes árbevételt ígér. A jelentős kézimunka-ráfordítás ellenére normál körülmények között könnyen elérhető a hektáronkénti 1–1,5 tonna termésátlag. Ezzel hektáronként 200–300 ezer forint a nyereség.

készítmény jön létre, beleértve a csomagolást és átcsomagolást, valamint a laboratóriumi körülmények közötti előállítást is”. És leszögezi, hogy „gyártásnak minősül az opioid alkaloidok elválasztása, az azt szolgáltató mák, valamint a kannabisz, illetve kannabisz gyanta elválasztása az azt szolgáltató kannabisz növényről.” A rendelet tovább szigorítja az ipari célú termesztés szabályait. Melléktermékként étkezésre értékesítik Az ipari célú termelők a maximum tíz centiméteres szárral letört mákok üzemi feldolgozásakor odafigyelnek arra, hogy a száraz máktok kábítószer-alapanyagot tartalmazó pora ne tapadjon a mákszemekre. Ezeket „melléktermékként” étkezésre értékesítik. A kifejezetten étkezési célú mákot termesztők szintén több – mintegy tizenöt – fajtával foglalkoznak, és ezek közül a legkevésbé bódító hatású az Amatiszt fajta, aminek sötét rózsaszínű a virága. A mostani rendeletmódosítás ez utóbbit egyáltalán nem érinti. Az étkezési máknak is van tehát valamilyen mértékben kábítószer-hatása. -->