Büntetlen bűnösök vagy nehéz sorsúak?

[caption id="" align="alignleft" width="260"] A kétéves liverpooli kisfiú egyik gyilkosa a rendőrségi felvételen: rehabilitáció vagy büntetés a célravezető?
[/caption]„Azzal az ürüggyel, hogy különleges helyzetekben egymásról fotókat készítenek, gyk. D. Máté a nála lévő zsinórral Kocsis Franciska kezét – a bal keze be volt gipszelve – hátrakötözte, a fk. M. Viktória által átadott zoknit a spárgára csavarva a sértett szája elé kötötte, majd a fejére húzta a fekete sapkát is úgy, hogy az a sértett arcát eltakarja. Pár lépést eltávolodtak a sértettől, ahol fk. M. Viktória átadta a láncos botot gyermekkorú társának. Ezt követően visszamentek az összekötözött kézzel álló Kocsis Franciskához, majd gyk. D. Máté a földre döntötte a sértettet, ököllel az arcába ütött, s mellé térdelve az egyik kezével a sértett száját befogva tartotta, míg másik kezével Kocsis Franciska kezét fogta le. (…) Gyk. D. Máté ekkor a sértett fölé térdelt, a vádlottól kapott láncos botot Kocsis Franciska nyaka alatt átvezetve, két szárát keresztbe fogva meghúzta, s több percen át így tartotta. Eközben fk. M. Viktória néhány lépés távolságból figyelte társa tevékenységét. Kocsis Franciska a zsinegelés okozta fulladás következtében meghalt.”

A fenti idézet a nagy port felvert gyilkosság vádiratából származik: az áldozatot, a 11 éves Kocsis Franciskát egy 13 éves fiú és egy 14 éves lány kínozta és gyilkolta meg 2000-ben Budapesten. Bár hasonló kegyetlenséggel ritkán találkoznak a nyomozók, tény, hogy évente 3800–4000 bűncselekményt követnek el gyermekkorú tettesek, ebből három–öt súlyos, életellenes cselekmény. A Kocsis-ügyben a hatályos jogszabályok értelmében a nyomozók bizonyítottnak látták ugyan, hogy a 13 éves D. Máté ölte meg az áldozatot, mégis meg kellett szüntetniük az ellene indított eljárást. A gyilkosság idején ugyanis még nem volt 14 éves – márpedig a törvények ebben az esetben kizárják a büntethetőséget. D. Máté így „tiszta lappal” folytatta életét, míg a nála egy évvel idősebb M. Viktóriát hat év tíz hónap szabadságvesztésre ítélték.

Nyilván a fentiek is táplálják azt az elképzelést, hogy tegyék lehetővé a súlyos bűncselekményeket elkövető gyermekkorúak büntethetőségét. Kondorosi Ferenc, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára a napokban ismertette azt a javaslatot, mely szerint a korhatárt súlyos, életellenes bűncselekmények esetén 14-ről 12 évre kellene leszállítani. A politikus azzal indokolt, hogy a jelenlegi eszközökkel – azaz az eljárás megszüntetésével – nem tudják kezelni a gyermekbűnözést. A kiskorúakat a továbbiakban sem fenyegetné börtönbüntetés. A törvényalkotók szerint azért is megfontolandó a korhatár leszállítása, mert a gyermekkori bűncselekmények kétharmadát követi el a 12–14 éves korosztály.

Csak kár származna a büntethetőségi korhatár leszállításából – mondta lapunknak Herczog Mária szociológus, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa. A szakember szerint a gyermekkorú elkövetőkkel szemben nem a büntetőjog eszközeivel kell fellépni: a 12–14 éves korosztály súlyos bűncselekményeket elkövető tagjainak problémái – állítja Herczog Mária – ugyanis így nehezen orvosolhatók. Ehelyett végiggondolt és alapos gyermekvédelmi munka, a kiváltó okok kezelése és az esetkövetés vezethetne gyakorlati eredményre. Más kérdés – mondja –, hogy az idehaza elvileg kiépített gyermekvédelmi intézményrendszer mai állapotában alig alkalmas a deviáns gyermekek kezelésére, és a rendszerben közreműködő szakemberek egy része sincs felkészítve a speciális problémákra. A helyzet gyakran tragikus – jellemzi a hazai viszonyokat Herczog Mária. Nemzetközi tapasztalatok – a magyar szakemberek itthoni kutatások híján kénytelenek erre hivatkozni – szerint a gyermekkori bűnelkövetéshez vezető okok sokrétűek: több rizikófaktor együttes hatása, mint a koragyermekkori súlyos elhanyagolás, az alacsony végzettségű szülők, a munkanélküliség, a nehéz szociális helyzet, a bántalmazás, az alkoholproblémák a családban, valamint a fentiekből eredő iskolai kudarcok kellenek ahhoz, hogy a gyerekekből súlyos bűncselekmények elkövetői váljanak.

A hazai kilátások hosszú távon biztatóak, ha komolyan veszik a közelmúltban indult programokat. A szakma által javasolt megoldások – egyénre szabott módszerek, az alapproblémák kezelése és az intézményrendszer ehhez igazítása – rövid távon sokkal többe kerülnének, mint az igazságügyi tárca javaslatai.

Az eset világszerte felháborodást keltett: Bulger gyilkosait, Jon Venablest és Robert Thompsont 11 éves koruk ellenére életfogytiglanra ítélték. 2001-ben szabadultak, miután a bíróság hosszú távú rehabilitációs programot követően azt állapította meg róluk, hogy nem veszélyesek a társadalomra. Olyan feltételekkel kerültek ki a rácsok mögül, amelyek megszegésével bármikor visszakerülhetnek a börtönbe. Az USA-ban kivégzik a fiatalkorú gyilkosokat Az Egyesült Államokban a halálbüntetések 1976-os újraengedélyezését követően az összes végrehajtott kivégzés két százalékában olyanok szenvedik el a legsúlyosabb büntetést, akik tettük elkövetése időpontjában fiatalkorúak voltak. A legszigorúbb e tekintetben Texas állam: az elmúlt harminc évben az érintettek több mint felét – 2002-ig mintegy 13 főt – itt végezték ki, igaz, „csak” miután nagykorúak lettek. Az USA-ban a Legfelsőbb Bíróság évek óta az ilyen ítéletek és az ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatán dolgozik. Az Egyesült Államok mellett egyébként olyan, az emberi jogok szem előtt tartásában aligha élharcos országok rónak csak ki fiatalkorúakra halálbüntetést, mint Irán, Kongó, Nigéria, Szaúd-Arábia, Jemen és Kína – itt a végrehajtásnál nem feltétlenül várják meg a nagykorúságot. A kétéves liverpooli kisfiú egyik gyilkosa a rendőrségi felvételen: rehabilitáció vagy büntetés a célravezető? -->