Járj tisztán, és ne lopj!

Szinte még meg sem száradt a tinta Bencze József országos rendőr-főkapitány kinevezési okmányán, amikor az új főrendőr megígérte: rövidesen elkészítteti azt az etikai kódexet, amely afféle zsinórmértékként szolgál majd az állomány valamennyi tagja számára. Nos, tartotta is a   szavát, hiszen valóban megszületett egy dokumentum. Persze, hogy ez utóbbi mennyiben segíti a rendőrség megújulását, azon lehet vitatkozni.

Ha most rosszindulatúan, esetleg malíciózusan közelíteném meg a dolgot, akkor azt kellene mondanom, nem világos, hogy ennek a tizenhárom pontnak a megfogalmazása vajon miért tartott egy hónapig. Hiszen a tízparancsolat már rendelkezésre állt  – ráadásul frappánsabb megfogalmazásban –, azon az egy-két, speciális kiegészítésen pedig nem kellett volna ilyen sokat töprengeni.

 Hogy aztán az egyenruhások betartják-e majd ezeket a normákat, amelyek mind a munkahelyi dolgokra, mind pedig a magánéletre kiterjednek, nem tudni. Ha nem, akkor sincs különösebb következménye az ügynek, ugyanis a szabályok ellen vétőket pillanatnyilag semmiféle szankció sem fenyegeti. Igaz, Bencze József azt ígérte, egy éven belül a jogkövetkezményeket is papírra vetik.

Ennél azonban lényegesebb a kódex tartalma. Ha a pontokat szemügyre vesszük, mindenekelőtt azt kell megállapítani: tényleg komoly bajok lehetnek a rendőrségnél, hal arra kell felhívni az ott dolgozók figyelmét, hogy ne lopjanak, s hogy járjanak tisztán és igényesen. És hát e dokumentum nélkül is tudniuk kellene, hogy mikor törvényes az erőszak alkalmazása, hogy tilos a hátrányos megkülönböztetés, ezzel szemben szükséges az emberség, a segítségnyújtás, a vezetői példamutatás.

Szóval azt gondolom, egy ilyen közhelygyűjtemény elkészítésének sokkal inkább szimbolikus jelentősége van, semmint konkrét, gyakorlati haszna. Azt jelzi, hogy tessék, mi nem csupán beszélünk, hanem tenni is akarunk valamit a rendőrség megváltoztatatásáért. Ez mondjuk első lépésként megteszi. De azért a bizalom visszaszerzéséhez jóval több kell.