Kampányköltések: minden OK

Az Állami Számvevőszék most közzétett jelentése szerint a 2006-os választási  kampány során kivétel nélkül valamennyi párt és jelölt mindent a legfrankóbban, a legszabályosabban csinált, egyikük sem költött többet , mint amennyit a vonatkozó jogszabályok megengednek. Sőt, spóroltak is, igaz, messze nem egyformán. Mert amíg az MSZP és a Fidesz-KDNP csak néhány ezer forintot takarított meg a rendelkezésére álló 400 millióból, addig az SZDSZ-nél és az MDF-nél valóban a fogukhoz vertek minden garast, ha egyszer 27, illetve 80 millió forinttal kevesebbet fordítottak kampánycélokra, mint szabadott volna.

Mielőtt azt hinnék, hogy a hőség az agyamra ment, sietek leszögezni: abból, amit fentebb leírtam, nagy valószínűséggel egyetlen szó sem igaz. És hát persze, ezt az ÁSZ is tudja, csakhát ő hozott anyagból dolgozik, azaz a papírokat, a dokumentációt vizsgálja (azt meg, hogy kiválóan könyvelnek a pártok, eddig is sejtettük). De mivel a számvevőszékiek sem szeretnék, ha hülyének néznék őket, ezért a jelentés szóvá teszi, hogy a jelenlegi jogszabályi hiányossáok nem csupán átláthatatlanná teszik a finanszírozásokat, hanem az esetleges korrupciós kapcsolatoknak is teret engednek.

Nem akarom ragozni a dolgot, elvégre ebben az országban mindenki tudja: egy-egy kampányidőszak során a pártok a sokszorosát (a nagyon-nagyon sokszorosát) költik a megengedett összegeknek. Ezt a múltkoriban egy cég számokkal is illusztrálta (ezzel akarván felhívni a fgyelmet a helyzet tarthatatlanságára), s kiderült, a hivatalos pénzekből alig futná valamire: pár napig tartó hirdetési kampányra néhány megyei lapban, esetleg egy-két országos médiumban, vagy mondjuk lehetne belőle pár száz (ezer?) óriásplakátot finanszírozni. (De ezeket a dolgokat sem is-is, hanem vagy-vagy alapon.) S ha ezek után visszaemlékszünk arra, mit műveltek a pártok (különösen a nagyok) a 2006-os kampány folyamán, nyugodtan leszögezhetjük: nem vacak 400 millióba, hanem milliárdokba került a „buli”.

Mindezeket egyébként nem azért tartom aggályosnak, mert sokallom a milliókat-milliárdokat erre a célra. Felőlem annyit költenek, amennyit akarnak, már ha a törvények ezt megengedik a számukra, s ha akadnak olyan cégek, magánszemélyek, stb., akiktől négy esztendőnként össze lehet tarhálni a költségvetési pénzeken túli összegeket. Mondom, ez nem érdekel. Ám az ügy morális része annál inkább. Mert milyen alapon papol a politika a korrupció elleni harc fontosságáról, milyen alapon várja el az emberektől például az adózási, a járulékfizetési, nyugtaadási fegyelmet  (hogy csak néhány, joggal megkövetelt dolgot említsek), ha ő maga ennyire látványosan szarik a törvényekre.