Magyar-osztrák olajcsaták: a gáz a tét?

Nincs két hete, hogy a részben osztrák állami tulajdonban lévő ÖMV jelentősen, az addigi 10-ről 18,6 százalékra növelte részesedését a magyar olajtársaságban: június 25-én a szomszédos olajvállalat jelezte a felvásárlást, egyúttal „baráti jobbot” nyújtva a hazai cégnek, pedzve az esetleges összeolvadás lehetőségét is. A Mol azonban nem kért ebből a baráti gesztusból, az integrációs szándékot pedig a „verseny kiirtásának” nevezte, mely a cég szerint a közép-európai fogyasztók érdekei ellen való lenne.

Pedig a piac már csak ilyen, mondhatnánk: a tőkeerős cégek igyekeznek befolyást szerezni versenytársaik felett, megvásárolva azok részvényeit, esetlegesen megszerezve egymás piacát. Ám hogy a Mol villámgyorsan nemet mondott az osztrákoknak, nem csupán üzleti okokra vezethető vissza. Egy kérdés ugyanis a piaci érdek, és megint más a nemzeti, sőt, az Európa szempontjából stratégiai: a Mol-t ugyanis jelentősen felértékeli, hogy a hazai olajcég és közvetve a magyar állam az európai gázszállítás jövőjével kapcsolatban döntési helyzetben van.

Egyelőre nincs hazai kormányszintű elhatározás arról, Magyarország mely gázvezeték megépítését támogatja: az Európai Unió által preferált Nabucco-t, vagy az orosz Gazprom érdekeltségi körébe tartozó Kék Áramlatot. A fenti vita részben választ is adhat az ÖMV felvásárlási szándékára: az osztrák cég ugyanis a vezető vállalata annak a konzorciumnak, mely a Nabucco mögött áll. Adódik tehát a következtetés: az ÖMV azzal, hogy a Molban meghatározó tulajdonrészt szerez, bebiztosítja magát magyar felségterületen.

Az osztrákok egy ideje nem nézték jó szemmel a magyar-orosz viszony erősödését: tavasszal az osztrák sajtó a Gyurcsány-kormány Moszkvához való viszonyát simulékonynak nevezte, felvetve annak lehetőségét, hogy Magyarország kiszáll a Nabucco-projektből – melynek egyébként konzorciumi tagja a Mol is –, és ezzel az orosz oldalt erősíti meg, jelentősen megnehezítve, ha éppen el nem lehetetlenítve a terveket.

Ennél meredekebb az a felvetés, mely szerint az ÖMV manővere mögött nem az európai gazdasági lobbi, hanem a hátsó ajtón érkező oroszok állnak: e szerint a Gazprom orosz óriáscég idén ősszel kíván részesedést szerezni az ÖMV-ben, ezzel fúrva meg a Nabucco-projektet.

Az azonban, hogy az oroszok valóban meghatározó mértékű részesedést tudnak szerezni az osztrák olajvállalatban, valószínűtlen: az osztrák állam 30 százalékos részvénycsomagja mellett további közel húsz százalékos pakett van „baráti”, Ausztria stratégiai érdekeit támogató kezekben.
Mindenesetre a felvásárlás ellen a magyar olajcég megkezdte saját tőzsdei manővereit, és a hazai politika is biztosította a Molt arról, stratégiai ügynek tekinti a kérdést.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök barátságtalan lépésnek, sőt, ellenséges felvásárlásnak nevezte az ügyletet, melyről a Fidesznek is hasonló a véleménye. Bár a Mol-ban már nincs tulajdonrésze az államnak, a kormányfő közölte: minden eszközzel azon lesz a kabinet, hogy meghiúsítsa az osztrák kontrollszerzést a magyar vállalat felett. A társaság megvédése vélhetően a magyar pozíció erősítésének kormányzati szándékával is együtt jár: ha ugyanis nem sikerül a Mol felvásárlása, továbbra is marad erős a magyar befolyás a gázszállítási vitákban.

Az pedig már a pénteki nap híre, hogy az olajnyomás csütörtökön ingadozott a Magyarországra érkező vezetéken, sőt, néhány órára le is. Hogy mindez csak a szokásos üzemi probléma, vagy orosz figyelmeztetés, nem tudni: annyi azonban bizonyos, hogy akár osztrák, akár orosz érdekeltség áll a Mol papírjainak megszerzése mögött, a csapon még mindig Moszkva tartja rajta a kezét.