A művészet lényege: a szabadság

– A független színházas évek után, hogy érzi magát a Nemzetiben?
– Egyelőre bolyongok a folyosóin, meg kell szoknom, hogy egy ekkora épületben bizony nagy távolságok vannak, például hosszú percekbe telik, mire az öltözőtől a színpadra érek. Az is szokatlan, hogy mindenhol sokan vannak, szokni kell a súgót, a sok öltöztetőt. Hogy jó döntést hoztam-e, az csak azután derül ki, ha igazán elkezdődik az évad, ha beindulnak az új darabok próbái.

[caption id="" align="alignleft" width="300"] Péterfy Bori: A jég a mi gyerekünk, a Krétakörrel hoztuk létre 2006-ban
[/caption]– A jég című előadást nem sorolja az új darabok közé?
– A jég mégiscsak a mi gyerekünk, a Krétakörrel hoztuk létre 2006-ban. Inkább azon kell dolgoznunk, hogy ne vendégjátéknak érezzük az előadást. Nagyon furcsa hangulatot ad a próbafolyamatnak, hogy ott készülünk a Nemzetiben.

– Mit jelent önnek ez a jelző?
– Sokat beszélgettünk erről a kollégákkal. Még mindig ízlelgetem a szót. Arra jutottam, hogy úgy a legjobb, ha nem befolyásol semmit. Színházat szeretnénk csinálni, a művészet pedig lényegénél fogva szabad. Ha bármilyen megfeleléskényszer társul mellé, értelmetlenné válik. Arról nem is beszélve, hogy nehéz a jelenleg kialakult politikai helyzet miatt a nemzet szóval bármit is kezdeni. Szóval a Nemzeti Színház szóösszetételből, az utóbbira koncentrálok.

– Mit gondol, megváltozik attól A jég erőtere, hogy a Nemzetiben adják elő?
– Három új színész – Hollósi Frigyes, Mészáros Piroska és László Attila - van benne, ez már önmagában változás. Más a fizikumuk, a lelkük. Persze van bennünk egy kis szorongásszerű érzés, hiszen a darab üzenete még erősebb lett attól, hogy a Nemzetibe került. Két évig egy nagyon nyitott szellemiségű játszóhelyen, a Trafóban játszottuk, ahol egyedülálló és világhírű nemzetközi produkciók szoktak fellépni. A Nemzetiben viszont még erősebben kell képviselni a saját gondolatainkat. Ez egy furcsa épület, amivel szemben mindenki más-más elvárásokat támaszt.

Névjegy:

1969-ben született Budapesten. Dédapja Áprily Lajos költő, nagyapja Jékely Zoltán író, költő, édesapja Péterfy László szobrász, fivére Péterfy Gergely író. 1988-1992 között a Térszínház, 1992-1998 között az Arvisura Színházi Társaság tagja volt. Játszott a Pintér Béla Társulatával, 2000-től pedig hivatalosan is a Krétakör tagja lett. Előbb az Amorf Ördögök együttes, majd 2007-től a Péterfy Bori & Love Band énekesnője. Közreműködik a Krétakör Színésztánczenekarban is.

– A jég meglehetősen provokatív darab, van benne meztelenség, szex és sok-sok erőszak, számíthatnak rá, hogy sokan támadni fogják. Alföldi Róbert nem is titkolta, egyfajta szelepnek szánta. Befolyásolja ez a színészi játékban? Foglalkozik vele?
– Muszáj, hiszen a színész az, aki kiáll a közönség elé, aki közvetít. Ez az előadás két évig nagy sikerrel, teltházzal ment, ráadásul a rendező, Mundruczó Kornél is hatalmas sikereket ért el azóta. Ha most a megváltozott játszóhely miatt érné támadás a darabot, az szerintem nevetséges és szánalmas lenne. Szerintem ez az előadás szakmai szempontból támadhatatlan. Azt a kort tükrözi, amiben élünk. Nem túloz, nem bánt, nem provokál. Azt viszont felvállaljuk: mi ezt gondoljuk a mai világról.

– Ön belülről hogy éli meg az előadást? Megviseli?
– Ez a foglalkozásom, nem szeretném túlmisztifikálni. Nyilván egy orvost is megvisel, ha napról-napra szívműtéteket kell végrehajtania.

– Lesz egy kis búcsúelőadás-hangulat is, most hogy a Krétakör a régi formájában megszűnt?
– A régi csapat már nincs együtt, szerintem egyikünk sem mereng a múlton. Mindenki előre néz, hiszen a kezünkben komoly érték van, és most az a fontos. És az, hogy ezt az értéket a három új színész is magáénak érezze.

– Beleszólhatott abba, hogy az évadban milyen szerepeket játsszon?
– Nem, ez a vezetőség dolga. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy kifüggesztik a táblára, hogy ki, miben és hányszor fog játszani. A döntést pedig a színész elfogadja. Én csak annyit kértem, hogy úgy osszanak be, hogy jusson idő a zenekarommal is foglalkozni.

– Rengeteget koncertezett az elmúlt hónapokban. Tudja tartani a ritmust a Nemzeti mellett is?
– A nyári ritmust nem lehet és nem is érdemes tartani. Ez egy kicsi ország, kevés játszóhellyel, kispénzű emberekkel. De azért igyekszünk minél többször fellépni.

– Több mint egy éve jelent meg zenekarának első lemeze. Készül már a következő?
– Készül, készülget. Mostanában mindenkinek nagyon sok dolga akadt, Tövisházi Ambrus például a másik projektjén, az Eric Sumo új lemezén dolgozik. De benne van az új album a következő „ötéves tervben”.