A Fidesz a Jobbikot „ekézi”

„A Fidesz megijedt a saját kreálmányától”, hiszen azt látja, hogy „hogy az önálló életre kelt és egyre nagyobb támogatottságot szerző Jobbik már az ő hatalmi törekvéseit veszélyezteti” – ezekkel a szavakkal kommentálta a szocialista párt közleménye azt a tényt, hogy a közelgő EP-választásokra készülő Fidesz egy hivatalos pártüzenetben, illetve az aktivistái számára készíttetett úgynevezett „érvelőkártyán” hívta fel a figyelmet arra, hogy a Vona Gábor-féle csapatra leadott szavazatok csak és kizárólag arra jók, hogy a legnagyobb ellenzéki erőt gyengítsék. Nos, hogy mindez így van-e, vagy sem, azt nem túl könnyű eldönteni, nagyon úgy tűnik azonban, hogy a Fidesz politizálásának immáron elengedhetetlen részévé vált a Jobbik folyamatos és kitartó „ekézése”. Ennek a műveletnek az egyik élharcosa az a Kövér László, aki már a közelmúltban is több alkalommal ment neki a parlamenten kívül pártnak („MSZP-kreatúrának”, „szalonképtelennek” és „a MIÉP-nél is inkorrektebbnek” titulálva azt), és aki most egy hetilapnak adott interjújában még keményebben fogalmazott a jobboldali riválisról. Ez persze, aligha lenne szóra érdemes, elvégre  Kövér menetrendszerűen rúg egyet-egyet Vonáékba) ha ezúttal nem szállt volna bele páros lábbal a Jobbik vezetőibe és potenciális szavazóiba egyaránt, elárulva azt is, hogy miért aggasztja annyira a Jobbik erősödése. Mert noha a Fidesz országos választmányának elnöke valószínűleg egyfajta elismerésnek szánta azt a mondatát, amely szerint „a Jobbik szimpatizánsai alapvetően jó szándékú emberek”, akik számára „a vonzerőt nem az elfogadhatatlan eszmék jelentik, csak könnyebb a lelküknek egyszerű válaszkat hallani bonyolult kérdésekre”, ez a kijelentés lényegében arról szól – igaz, finoman megfogalmazva –, hogy Vonáék hívei szellemileg alultápláltak, akik csak egy fekete-fehér világban képesek eligazodni.  

De hasonló technikát alkalmazott Kövér a Jobbik ismert személyiségeinek az esetében is, már amennyiben először megdícsérte Morvai Krisztináékat („amikor Gaudi-Nagy Tamás és Morvai Krisztina vezetésével jogászok egy csoportja úgy érezte, október 23-a után kötelességük segíteni a bajba jutottakon, kifejezetten örültünk neki”), hogy aztán kijelentse: ezt a kiváló kezdeményezést azonban semmissé teszi, hogy „Morvai Krisztina fel kíván kapaszkodni a pártpolitika pódiumára”. A kérdés persze, nem az, miért is „faragja” szünet nélkül a Jobbikot Kövér, miért állítja, hogy annak vezetői „eddig is sok kárt okoztak, és ezután is fognak még” (magyarázatnak ott van a MIÉP által a 2002-es választások során megszerzett 4,6 százaléknyi voks, nem különben a 2006-ban a Jobbikkal közösen kapott 2,2 százalék), mint inkább az, hogy a Fidesznek az olyan sokáig figyelemre sem méltatott (hadd ne mondjam: igencsak lenézett) vetélytárssal kapcsolatos politkiája nem kontraproduktív-e, nem éppen az ellenkező hatást váltja-e ki, mint amit a kimondva-kimondatlanul kétharmados győzelemre készülő – de legalábbis abban reménykedő – Orbánék szeretnének. Hiszen ha a Fidesz tábora ez idő szerint megingathatatlannak tűnik is, arról aligha szabad elfeledkezni, hogy a jobboldalon számosan vannak, akik eddg csak azért választották a legnagyobb ellenzéki pártot, mert nem akadt egy komolyabb radikális erő (Csurkáékat sokan afféle operett-figuráknak tartották), amiként arról se, hogy a Jobbik – lásd a legújabb közvélemény-kutatási adatokat – lassan-lassan az ország harmadik legjelentősebb pártjává növi ki magát. És ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy Kövér kirohanásai rendszerint annak használnak, akit le akar mosni a pályáról..., nos, akkor nagyon könnyen belátható, hogy a Jobbik ügye tényleg okoz(hat) több-kevesebb fejtörést a Fidesz-vezérkarnak. Az is igaz persze, hogy ez a „meccs” még nem tűnik véresen komolynak. Hogy azzá válik-e, azt nem utolsó sorban az EP-választás eredményei döntik el.