Nem (csak) a ruha teszi az embert

Bár a mondás szerint nem a ruha teszi az embert, mégis sokszor beszédtéma az iskolai egyenruha. Egy átlagos diák fülét-farkát behúzza, talán még vonyít is hozzá, ha meghallja ezt a szót, szüleik azonban máshogy gondolják…

A diákok nagy többsége minden ünnepségen próbál kibújni a megszabott öltönyben, ill. matrózblúzban és szoknyában vagy más alkalmi ruhában való megjelenés alól. Megkérdeztünk néhány érintettet, miért lehet ez. A lányok nehezményezték, hogy a „zsákfelsőben” nem látszik az alakjuk, a ruha nem kényelmes és a mérete sem megfelelő.

Annyiban egyetértettek a fiúkkal, hogy mindenfajta kötöttségtől irtóznak. Ez alól az egyenruha sem lehet kivétel, bár gyakran látni barátnőket, párokat, akik összeöltöznek, de az sem egyedi eset, hogy a bálokon két szúrós tekintet találkozik, és tudhatjuk, hogy azon morfondíroznak, kié eredetileg az ötlet.
[caption id="" align="alignleft" width="334"] Az egyenruha viseletének bevezetése több szempontból is előnyös lenne, kérdés, hogy a nagyobb intézményekben megvalósul-e még valaha (illusztráció)
[/caption]
De térjünk vissza az uniformisokhoz! A nebulók túlságosan megszokták, hogy azt hordják, amit akarnak, így nagyon nehéz lenne betartatni egy új szabályt, egyesek szerint csak egy újabb indok lenne, hogy osztályfőnökit kaphassanak az amúgy is agyonsanyargatott tanulók. A tehetősebbek pedig magától értetődően nem szívelik a felvetést, hiszen akkor nem menőzhetnének a legutolsó divat szerinti holmijaikban.

A szülők viszont pontosan ezt tartják a legnagyobb előnynek, hiszen a társadalmi különbségek eltakarása mindig is fő érv volt számukra. Valószínűleg nem frusztrálná többé őket, hogy nem tudnak mindent megadni nekünk.

Csemetéik azt gondolhatják, csak azért támogatják az „ősök” az ötletet, mert nekik is kellett hordani, ezt szokták meg, mert régen amúgy is minden jobb volt, vagy csak egyszerűen azt akarják, hogy nekünk is olyan rossz legyen, mint nekik volt. Hiszen ők is egytől egyig utálták ezeket a ruhadarabokat, a kis lenge szoknyát, amelyben énekelték az Éljen május elsejét, de később rájöttek, hogy milyen jó is volt az, mert látják, hogy milyen kirívó ruhákban jár a mai ifjúság.

Az iskola logójának feltüntetése a diák számára ugyanúgy járhatna büszkeséggel és balítélettel, a tanulókban talán valamicske félelem is van, hogy szégyenkezniük kellene, ha „gyenge” iskolába járnak. Az viszont egészen biztos, hogy több dolgot is spórolnánk az uniformissal. Először is időt, például reggel nem kell gondolkoznod, mit vegyél fel.

Másodszor kevesebbszer kellene vásárolni, hiszen napközben csak az egyenruha kopik. Nem kellene azon sem agyalni, hogy ehhez a cuki rucihoz milyen táska, fülbevaló, nyaklánc és cipő illik, valamint a szekrényünkben is több hely maradna. Az egyenruha viselése a rendszeresség miatt talán könnyebben betarthatóvá tenné az egyéb szabályokat is, visszaadná az iskolák tekintélyét, annak ellenére, hogy az elegancia mellett kifejezetten szigorúvá teszi a megjelenést.

A diáknak két dolog juthat az egyenruháról az eszébe: az iskola egy börtön, illetve olyanok vagyunk, mint a robotok, a tanárok meg sem tudnak különböztetni minket egymástól. Kétségtelenül értelmetlenné válna a mindenkit ingerlő „a kék pólós fiú” megszólítás, a ruhavásárlás problémái pedig kevésbé sújtanák a szülőket. De lehet, hogy sokaknak sajnos még a formaruha megvásárlása is gondot okozna.

A személyiségvesztett iskolások valószínűsítik, hogy a viselet vajmi kevéssé alkalmazkodna az évszakokhoz. Az ő fogalmaik szerint egy egyenruha sosem lehet olyan, mintha valakire ráöntötték volna; intézményváltáskor pedig nagyon „para” lenne, ha nem akad az új diáknak azonnal megfelelő ruha.

S végül még egy gondolat. Ha az egyenruhát munkaidőben rezignáltan viselő diáknak a hazafelé úton lázadozni támadna kedve, már messziről be lehetne azonosítani, a gondoskodó alma materük jó hírnevét így könnyen tönkretehetnék, de a tanuló pontos kiléte kevésbé derülne ki, hiszen minden oda járó diák ugyanolyan ruhát visel, így a rendbontás sokkal inkább az iskolához kötődne. Persze ugyanezt a hatást érnénk el egy hőstettet végrehajtó diák esetén.

Stölkler Éva, Garay János Gimnázium 10.B. osztályos Hódmezővásárhelyen már bevezették az uniformist Magyarországon az állami iskolákban a rendszerváltás óta nem kell az iskolaköpenyt hordani. Néhány magán-, ill. egyházi fenntartású intézményben viszont még ma is kötelező a szabványruha. Japánban igen jellegzetes (a mangában is látható) a mi matrózblúzunkhoz hasonló felső és meghatározott hosszúságú rövid szoknya a módi, ez utóbbit a szigorú tanárok vonalzóval is ellenőrzik. Az összetartozást erősítendő egyenruhát hordanak még Nagy-Britanniában, nemrégiben pedig Erdélyben tettek a képviselők elé egy javaslatot, amit azok vegyes visszhanggal nem fogadtak el. Nem úgy egy hódmezővásárhelyi általános iskolában, ahol a szülők kezdeményezésére vezették be a kisiskolások nagy örömére az uniformist.

Az egyenruha viseletének bevezetése több szempontból is előnyös lenne, kérdés, hogy a nagyobb intézményekben megvalósul-e még valaha (illusztráció) -->