Gazsi bácsi pedagógus, edző és barát is egyben

Az edző számára ugyanolyan fontos - ha nem fontosabb -, hogy tanítványai, akik az atlétikai pályán a keze alatt nőttek fel, még egyetemista korukban, vagy később is meglátogatják, visszajárnak hozzá edzésre, néha még egy-egy gyakorlatot is levezényelnek.
A testnevelőtanár, atlétaedző, sportvezető munkáját a megyenapon a Tolna Megyei Közgyűlés a magyar sportélet első világhírességei közé tartozó, Tolna megyéből származó úszóbajnokról elnevezett Sipos Márton-díjjal ismerte el. 

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Edzésre készülnek az atlétika pályán. Példaképüknek tekintik a fiatal sportolók a trénert, ez szinte minden mozdulatukból, szavukból érezhető (Fotó: Kiss Albert)
[/caption]

Gazsi bácsi - ahogy Dombóváron, Tolna megyében rengetegen ismerik - Tevelen végzett általános iskolai tanulmányai befejezése után került először a Baranya és Somogy megyékkel is határos városba.
- A futball miatt jöttem szülőfalumból az akkori Gőgös Ignác Gimnáziumba, a helyi csapatnál kezdtem el az edzéseket. Akkori testnevelőtanárom, aki atlétika tréningeket is tartott, megnézett játék közben, s azt ajánlotta, látogassam az atlétika edzéseit. Így a fociláz egy időután alább hagyott, és az atlétika vette át a tanulás mellett a főszerepet az életemben, középiskolás koromban. A súlylökés és a diszkoszvetés voltak a sportjaim - mondta a tréner.

Gazsi bácsi azt vallja, minden gyereknek a lehető legstöbb sportágat ki kell próbálnia, a lényeg, hogy mozogjanak, ám ahhoz, hogy valaki országos szinten is eredményeket érjen el bármilyen sportban, nagyon sokat kell áldoznia, dolgoznia. Szerinte a gyerekek öt-nyolc százaléka érhet el általában erre a szintre.
- Hozzám 44 gyerek jár. Van, aki csak heti egyszer-kétszer jön le a pályára, de vannak olyanok is, akik mindennap nagyon keményen edzenek. Természetesen az igazán fontos az ebben a közegben, hogy szívesen legyenek együtt. Nagyon jó közösséget alkotnak a fiatalok, s ez a legnagyobb megelégedést adja az ember számára, erről szól az egész - mondta Fazekas Gáspár.

- Fontos része az életemnek az is, hogy a fogyatékkal élők sportjának fejlesztésében és szervezésében is szerepet vállalhatok. Több száz fogyatékkal elő embernek segítünk abban, hogy sportolhasson, versenyezhessen, mindez igen nemes feladat, amelyet szívesen végzek. Több, mint 34 éve vagyok jelen edzőként a dombóvári és a megyei sportéletben. De tapasztalataim szerint Dombóvár mindig is pozitívan állt az atlétikához, az egyesületünkhoz, s mindig lehetővé tette, hogy a gazdasági helyzethez képest jó, vagy normális körülmények között dolgozzunk, és sportoljanak a fiatalok.

Természetesen ehhez az is szükséges volt, hogy valamit le is tegyünk az asztalra. A három és fél tized év alatt több mint 110 országos bajnoki címet szereztek a Vasutas sportolói, amellett korosztályos válogatottakat adtunk, s adunk ma is az országnak. Vannak olyan fiataljaink, akik arra is esélyesek, hogy az Ifjúsági Olimpiára kijussanak néhány év múlva, annyira tehetségesek. Ám, hogy az álom valóra válhasson, még nagyon sokat kell dolgoznunk - mondta a megyében mindenhol ismert és elismert tréner.

Névjegy

Fazekas Gáspár 1953-ban született, Tevelen nevelkedett. A dombóvári Gőgös Ignác Gimnáziuman érettségizett 1972-ben, majd visszatért szülőfalujába, ahol a helyi művelődési ház képesítés nélküli igazgatójaként szervezte a programokat két éven keresztül. Szombathelyen szerezte meg első, népművelés-könyvtár szakos diplomáját. Miután letöltötte kétéves katonai szolgálatát, újra Dombóvárra költözött megházasodott, pedagógus felesége 31 évvel ezelőtt egy fiúval ajándékozta meg. Ezt követően a Dalmandi általános iskolába került, közben elvégezte a Testnevelési Főiskolát, atléta edzői végzettséget is szerzett. 1976-tól edzi a fiatalokat.