Furcsa érzés számára, hogy megbámulják az utcán

Emlékeznek még Wilhelmina Denise Wilsonra és Tamisha Augustinra? Segítünk: a két amerikai 2008-ban játszott a szekszárdi női kosárcsapatban. Bár mindkettőnek akadtak emlékezetes mérkőzései, igazából egyikük sem váltotta meg a világot (Augustin két évet kihagyott mielőtt Szekszárdra igazolt; Wilsont pedig a rossz szeme (!) akadályozta meg abban, hogy maradandó teljesítményt nyújtson). Hosszú ideig nem is keresett amerikai légióst a KSC, mígnem tavaly befutott honfitársuk, Shamika Singleton. Kezdetben úgy tűnt, hogy az erőcsatárral sem megy majd sokra a Szekszárd, hiszen hosszú ideig rejtélyes betegség miatt nem számolhatott vele Magyar Gergely vezetőedző. Az első meccsét tavaly november 8-án, az MTK ellen játszotta, s éppen a fővárosiak voltak azok, akik ellen szekszárdi pályafutása legjobb teljesítményével előrukkolt: a januári összecsapáson 18 pont került a neve mellé. Shamika Singletont a KSC Szekszárd edzése előtt faggattuk, a fordításban Magyar Gergely segédkezett.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Shamika Singleton kezében jó helyen van a labda, az amerikai játékos egyre jobb teljesítményt nyújt a KSC-ben (Fotó: Mártonfai D.)
[/caption]

– Hogy van a sérülése?
– Milyen sérülés? – kérdezett vissza Shamika Singleton. – Már teljesen egészséges vagyok – mondta mosolyogva.
– Akkor minden rendben?
– Maximálisan. Egyre jobban megy a játék. Nekem is, és a csapatnak is. Mi lehetne akkor a probléma?
– Hogy érzi magát a KSC-nél?
– Mindenféle udvariasság nélkül mondhatom, hogy nagyon jól. Szimpatikus a csapat, kiválóak az edzőink, tényleg olyan, amilyennek elképzeltem, mielőtt ide igazoltam.
– Szekszárdon, a városban hogy érzi magát?
– Nagyon jól. Tetszik a kisvárosi hangulat, tetszik, hogy barátságosak az emberek. Csak az furcsa egy kicsit, hogy bármerre megyek, mindenfelé megbámulnak. Amerikában ez nem fordulhat elő.
– Meséljen, hogy telnek a napjai?
– Ha edzések vannak, akkor nagyon jól, meccsnapokon úgyszintén, amúgy pedig elég unalmasan. Otthon pihenek. Vagy alszom, vagy beteszek egy DVD-t, vagy a világhálót böngészem. A családommal sokat beszélek a neten, van két lánytestvérem és egy fiútestvérem. Nagyjából ennyi.
– Nem hiányzik egy társ, gondolok itt elsősorban egy újabb amerikai légiósra.
– Nem mondom, hogy nem lenne jó, ha lenne egy honfitársam, de azért így is elvagyok.
– Kik a barátai? A csapatból kikkel érteti meg magát a legjobban?
– Alexa, Maja és Lana (Theodoreán, Scsekics és Dusanics – A szerk.), de igazából mindenkivel jóban vagyok.
– Milyen csapatnak tartja a KSC-t?
– Sok tehetséges fiatal játszik nálunk, akik sokra vihetik még a sportágban. Az eredményeink alapján pedig azt mondhatom, hogy csapatként is egyre jobbak vagyunk. 
– Ez mit jelent? Mit remél a szezontól?
– Azt, hogy minél előkelőbb helyen fejezzük be a bajnokságot. Az alapszakaszunk jól sikerült, másodikként léptünk tovább a középszakaszba, ez jó eredmény. Persze azt is tudom, hogy az erősebb csapatokkal csak most fogunk játszani, de nincs miért félnünk (interjúnk a Sopron elleni mérkőzés előtt készült – A szerk.).
– Hogy tetszik a magyar kosárlabda?
– Ha arra gondol, akkor azt mondom, hogy nagyon szeretek itt játszani. Szerintem elég színvonalasak a mérkőzések, és van néhány nagyon jó kosárlabdázó. A győrieknél például kitűnő kosarasok játszanak, elég csak Joslyn Tinkle-t említeni.
– Miért éppen a KSC-t választotta, amikor légióskodásra adta a fejét?
– Szimpatikus volt az ajánlatuk, amivel a vezetők megkeresték a menedzseremet, én pedig mindenképpen szerettem volna kipróbálni magam Európában. Otthon nagyon sok jót hallottam az itteni bajnokságokról, meg aztán itt tudok fejlődni, sokat tudok tanulni az európai játékból.
– Ezek szerint hosszú távra tervez?
– Szeretnék négy-öt évet itt tölteni. Azt nem tudom, hogy erre Szekszárdon lesz-e lehetőségem, de az biztos, hogy maradni szeretnék a kontinensen.
– A tengerentúlon hol játszott?
– Legutóbb a Texas Storm együttesében kosaraztam, előtte pedig a helyi Concordia Egyetem csapatában játszottam. Tulajdonképpen a KSC az első komolyabb klubom, amelyik a legmagasabb osztályban szerepel.
– Ha arra kérném, röviden jellemezze magát, mit mondana?
– Elsősorban azt, hogy csapatjátékos vagyok, aki mindent alárendel csapata sikerének. Persze nem lenne rossz minden meccsen annyi pontot dobni, mint az MTK ellen, de én elsősorban akkor vagyok boldog, ha nyerünk. Az csak hab a tortán, ha ehhez jó játékkal tudok hozzátenni.

Névjegy

Shamika Singleton 1989. december 17-én született Hemphillben (Texas). Csapatai, 2007-2008: Hemphill High School (átlagban: 25 pont, 7 lepattanó). 2008-2010: Lubbock Christian University, NAIA (10 pont, 4 lepattanó). 2010-2012: Concordia University Texas, NCAA3 (17 pont, 10 lepattanó). 2012-2013: Texas Storm. 2013: Atomerőmű-KSC Szekszárd (9,6 pont, 6,6 lepattanó).