Zárt kapu és kiskapu

Bányász-napon rendre „nagy” focicsapatok érkeztek Tatabányára, ezzel is emelve az ünnep fényét. Egy ilyen alkalommal a jó Bányászhoz a nagyon jó Honvéd látogatott. A Ságvári úti stadion lelátói roskadoztak a szurkolóktól, amikor a két csapat kifutott a zöld gyepre. Némi meglepetésre a hazai kék-fehérek gyorsan magukhoz ragadták a kezdeményezést, és egy félidő alatt két gólt is hintettek a fővárosiak válogatott kapusának, Gujdár Sándornak. A Bányász-drukkerek euforikus hangulatban várták a folytatást.

A közhelyszerű fordulattal élve, szünet után alaposan megváltozott a játék képe, de leginkább az eredmény. Amíg a budapesti piros-fehérek helyzeteiket belőve fordítottak, addig a hazai legények lövései rendre a parádézó, bravúrt bravúrra halmozó Gujdár kezében haltak el. A nézőtéren egyre nőtt a feszültség, különösen, mert a korrektül bíráskodó fekete ruhás dirigenst sem volt miért szidniuk…

Megint a Honvéd támadott, így minden szempár a Bányász kapujára szegeződött. Ezt a pillanatot használta ki az egyik néző, aki orkánkabátját felhajtva átugrott a kerítésen, mert úgy gondolta, legjobb, ha a Honvéd kapusán vesz elégtételt a hazaiak gólképtelensége miatt.

Oda is rohant Gujdárhoz, hogy egyszerűen nyakon vágja.

Csak hát a kapus már több védéssel is bizonyította, hogy kiválóak a reflexei. Néhány remek elhajlással elkerülte a neki szánt taslikat. Aztán megérkeztek a rendezők is – akkor még így hívták a biztonságiakat –, és rávetették magukat a magáról megfeledkezett „szurkolóra”. Majd a rendőrség segítségével le is vonszolták a pályáról…

A következő héten, Tatabányán mindenki a szakszövetség döntésére várt, bezáratják-e a Bányász-stadiont. A csapat megúszta. Így krónikásként sem „láthattam” soha élőben zárt kapus találkozót.

És október 13-án sem fogok.

Pedig a Magyarország–Azerbajdzsán Eb-selejtezőn az Európai Labdarúgó­szövetség (UEFA) döntése alapján nézők nélkül kell játszanunk. Ez a határozat lehangoló, kongó lelátókat sejtet, ami gyakorlatilag a játék halála… Sajnos, sokat tettünk azért, hogy ez történjen. Igaz, az ítélet ellen fellebbező Magyar Labdarúgó-szövetség a zárt kapu mellett keresi a kiskaput. Utánpótláskorú futballistákat, illetve tizennégy év alatti kisdiákokat mégis le lehet ültetni a nézőtérre.

Reméljük, legalább a fiatalok már nem rontják tovább az ázsiónkat. Ám az ő ottlétük legfeljebb csak illúziót adhat a valódi hangulat helyett.