Kínlódás

Óriási kínban a Premier League. A világ legtehetősebb, dollármilliárdokat termelő futball-ligája tényleg nagy bajban van, és a vezetőinek szemlátomást fogalmuk sincs, merre található a kivezető út. A koronavírus az egész világ sportját tönkretette a tavasz elején, ám egyáltalán nem közömbös, hogy mekkora a tét. A kisebb bajnokságok különösebb dráma nélkül maradhattak csonkán, és most nemcsak a labdarúgásra gondolok. Magyarországon éppen hétfőn jelentett totális csődöt a profi vízilabda Egerben és Szombathelyen, de országos hatása ezeknek az amúgy szomorú eseteknek nemigen lehet.

A Premier League azonban más. Richard Masters, a PL első számú vezetője azt már korábban közölte, hogy ha nem tudják befejezni a 2019/20-as szezont, az nagyjából egymilliárd fontos veszteséget jelentene a számukra, és ezt a veszteséget meg fogja érezni az ország gazdasága is. A liga rengeteg embernek ad munkát – és nem csupán Angliában, a világ több pontján! –, csillagászati összeget fizet adóként az államkincstárba, így érthető, hogy szinte mindenki, a miniszterelnöktől a stadionok pályamunkásaiig tényleg szinte mindenki azt szeretné, ha valahogy sikerülne befejezni a márciusban félbeszakadt idényt. A tét valóban nem elhanyagolható: a folytatás esetén is a kluboknak mintegy 340 millió fontot kellene visszautalniuk a televíziós társaságok számlájára, mert a mérkőzésekre nem várt módon, azaz nézők nélkül és más időpontokban kerülne sor – ám ez azért nagyságrendekkel kevesebb, mint az említett egymilliárd.

Így aztán nem véletlen, hogy a klubok egymás után tartják a videó­konferenciákat, a média bennfentes forrásokra hivatkozva olykor képtelenségnek tűnő forgatókönyveket említ a folytatásra, amiből egyetlen biztos tény szűrhető ki: a PL kínban van. Az előbb azt írtam, hogy szinte mindenki akarja a folytatást még nézők nélkül is, és a szinte szót takaró kivételek nem meglepő módon a játékosok között találhatók.

Állítólag több tucatra tehető azoknak a futballistáknak a száma, akik nem akarják vállalni az edzések és a meccsek legkisebb kockázatát sem.

Megtehetik, mert a szerződésük aligha tartalmaz olyan pontot, hogy vészhelyzet idején is kötelesek pályára lépni, ráadásul a csökkentett bérük is annyi, hogy kacagva kihúzzák belőle lényegében akármeddig.

A túlnyomó többség persze játszani fog, mert tudja, a PL elsősorban nem játék, hanem üzlet, és ha hosszabb távon is részesei akarnak maradni, akkor muszáj futballozniuk. És, mint tudjuk, kockázat nélkül nincs üzlet.