Őrségben

Az 1982-es női kézilabda-világbajnokság mérkőzéseit Győrben és Győrszentivánon szurkoltam végig. A bökkenő mindössze az, hogy a magyar csapat egyik helyszínen sem játszott. Ellentétben velem, én ugyanis utóbbi településen, előfelvételis sorkatonaként, a lőszerraktár őrtornyában nagyon is komoly tétre játszottam. Ha nyerek, a posztomra titokban kicsempészett zsebrádión háborítatlanul meghallgathatom nemzeti együttesünk soros mérkőzésének közvetítését. Ha viszont veszítek, jobb esetben a fogdán, rosszabban a „futkosón” végzem, és akkor – elöljáróim szíves közlése szerint – az egyetemnek is annyi. Ettől azonban még fel sem vetődött bennem, hogy lemondjak legalább a közvetett meccsélményről.

A huszonnégy órás őrszolgálat során három órát töltöttünk a toronyban, hármat a pihenőn, készenlétben, ez ismétlődött négyszer-négyszer. Kinn, a magaslesen – mondanom sem kell, internetnek, mobiltelefonnak még híre-hamva sem volt – a világnak egyetlen szeletére koncentrálhattunk: ha a „gaz imperialisták” támadást intéznének a szentiváni objektum ellen, mi megvédjük a szocialista vagyont és hazát. Ennek ellenére, amint külső állomáshelyünkről visszatértünk a központi épületbe, rejtélyes módon pontos információkkal rendelkeztünk csapatunk aktuális mérkőzésének fordulatairól, és az őrparancsnok soha nem firtatta: honnan a fenéből tudjuk, hány hetest hibáztunk el a jugoszlávok ellen, vagy ki értesített minket arról, hogy a szovjetek idegbajos trénere, Igor Turcsin dühében a kispadra lökte a feleségét, a klasszis irányító Zinajda Turcsinát?

A „kopasz” kiskatonával annak idején mindent meg lehetett csináltatni. Pucolta a WC-t, megadóan tűrte, ha kiborították a szekrényét, parancsra békaügetésben közlekedett. De az első hazai kézilabda vb-től, a magyar válogatott keltette eufóriától megfosztani kockázatos lett volna. Ennyit jelentett akkor ez a csapat, ezért érthető, ha a minden idők legjobb magyar női játékosairól szóló szavazás dobogóján 2020-ban is megtalálható Gódorné Nagy Mariann és Sterbinszky Amália, az 1982-es „ezüstlányok” két emblematikus alakja.

Egyébként pedig még szerencse, hogy az imperialisták nem a 15–13-as diadallal végződött magyar–szovjet összecsapás közben rohamozták meg a győrszentiváni lőszerraktárat. Mert, mi tagadás, a legcsekélyebb ellenállás nélkül bevették volna.

Az pedig a sors bájos fintora, hogy a tájegységet, ahol Gódorné Nagy Mariann manapság él, úgy hívják: Őrség.