Legenda

Pajor-Gyulai László

Szeretünk dobálózni a legenda szóval a magyar futballban is. Nemigen tudjuk eldönteni, kire is illik ez igazán, és attól tartok, a nosztalgia színezi ki a múltat úgy, hogy ezzel a kitüntető minősítéssel hajlamossá válunk könnyelműen bánni. Gondolok itt arra, hogy már a kilencvenes évek több futballistájának a neve elé is egyre gyakrabban odabiggyesztik a legendás jelzőt, holott a magyar futball akkor éppen békaperspektívából is alig látszott, a presztízsét mínuszokban mérték a jelenét tekintve, a múltja pedig legfeljebb minket érdekelt és vigasztalt.

Sok jó futballista kergette itthon a labdát húsz-harminc évvel ezelőtt is, egyet-egyet akár vissza is sírhatunk, csak éppen eredményt nem hoztak sem a klubjaikban, sem a válogatottban, mert a határainkon kívül náluk is sokkal jobbak űzték ezt a sportágat.

Mi, újságírók a szurkolókkal karöltve fogtuk a fejünket, hogy kiket kell néznünk éppen azok után, hogy láttuk… – és ez a mondat korosztálytól függően folytatódott Orthtal, Puskással, Alberttel, Mészöllyel, Nyilasival és Détárival. Akadtak persze kivételek, például Illés Béla nemzetközi szintű futballista volt, de ez úgy igazán nem derülhetett ki, vagy Gera Zoltán, akiről kiderült, mert vállalta a kihívást, és meg is felelt neki.

Nem tudom, ki hogyan van vele, de hiába mutatják a statisztikák a magyar labdarúgás fejlődését, a hazai mezőnyben jelenleg finoman fogalmazva sem nyüzsögnek a lehetséges legendák. Hangsúlyozom, a hazai mezőnyben, hiszen Szoboszlai Dominik előtt tárva-nyitva az út a magyar futball legnagyobbjai közé, Gulácsi Péter is jó úton halad, ahogyan klasszis csapatba kerülve és ott nagyot alkotva Sallai Roland is befuthat.

Mégis, én látok egy kivételt, aki amolyan üdítő színfoltja a mi labdarúgásunknak. Ő Böde Dániel, aki maga is tiltakozna, ha az említett nevekkel akarná őt bárki is együtt említeni, mégis, ritka egyéniségével egész biztos, hogy évtizedek múltán is emlékszünk majd rá. Az alázata, a szó jó értelmében vett egyszerűsége lefegyverző, és az sem érdekelte, hogy volt olyan edző, aki leírta, aki miatt vissza kellett vonulnia, majd egy másik visszavette, ő pedig sértődöttség nélkül folytatta. Egész meccset már nem bír végig, de sebaj, vasárnap beállt  a Paksba az MTK ellen 0-0-nál, aztán szerzett két gólt, majd mosolyogva nyilatkozta, hogy nincs ebben semmi különös. Ennek az egyéniségekben nagyon szegény magyar bajnokságnak nagyon jót tesz Böde Dániel. Egyáltalán nem puskási vagy alberti minőségben, de méltán lehet legenda.