Vélem-én

2009.04.16. 17:39

Gazdag szegénység

Nem is olyan régen ezeken a hasábokon is szó esett arról, hogy az ország állítólagos pénztelensége ellenére egyeseknek jut bőven a javakból. Például azoknak a vezetőknek is, akik éppenséggel csak vegetáló állami cégeket igazgatnak.

Szeri Árpád

Mindez persze csak a jéghegy csúcsa, amit lehet látni, illetve amit az egyszerű halandó még láthat.

De nemcsak ezen a téren vagyunk meglehetősen gazdagok. Most olvasom, hogy egy bizonyos alföldi vasútvonalon 2006-ban átlagosan 0,7 utast számoltak vonatonként, azaz három vonatonként volt két utas. Azóta három év telt el, anélkül, hogy az állandó gondokkal küszködő mamutcégnek feltűnt volna ez a világviszonylatban is egyedülállónak tűnő statisztika. Ami viszont még nem is végleges, mert - derül ki az írásból - napjainkra tovább csökkent az utaslétszám. Naponta hárman vonatoznak oda és vissza, jó esetben havonta néhány eltévedt turista is gyarapítja a létszámot.

A vonaton természetesen van vezető, kalauz, a pályaudvaron pedig szolgálatot teljesít egy forgalmi szolgálattevő és egy váltókezelő is. De ami a hab a tortán: a három utas közül az egyik kisgyermek, a másik idős nyugdíjas. Ők pedig ingyen utaznak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!