Ericsson-díjat kapott Straubingerné Kemler Anikó

Születési adottság a matematika iránti vonzódás, avagy meg is lehet kedvelni ezt a tantárgyat? Straubingerné Kemler Anikó esetében az előbbiről van szó, hiszen mióta csak ismeri, azóta szereti a matematikát. Éppen ezért már iskolás korában is biztos volt abban, hogy felnőttként is a matematikával kíván foglalkozni.

– Hogy pontosan miképpen, azt akkor még nem tudtam – idézte vissza egykori önmagát Straubingerné Kemler Anikó. – Később dőlt el, hogy pedagógusként. A Garay János Gimnáziumban dr. Rosner Gyuláné volt a matematikatanárom: rajta kívül nagyon sokat köszönhetek Kertes Lázárnak, aki a helyi szakkört tartotta. Ekkoriban már működtek a megye legjobb diákjait fogadó központi szakkörök is: Bonyhádon Katz Sándor tanár úr foglalkozott velünk. Tantárgyon belüli kedvencként mindig is a geometria állt hozzám közel, ezzel foglalkoztam behatóbban a tudományos diákkörben; illetve szakdolgozatomat is geometria témakörben írtam. Gimnazistaként több matematika tanulmányi versenyen indultam, bár akkoriban nem volt ennyi iskolai megmérettetés, mint manapság. A legjobb eredményemet az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen értem el, itt huszonötödik lettem.

A pályafutás Szekszárd után Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika–fizika–ábrázoló geometria szakán folytatódott. Egy fiatal számára általában az egyetemi évek jelentik a legszebb időszakot, hiszen itt mindenki csakis azt tanulja, ami érdeklődési körébe vág.

Straubingerné Kemler Anikó ugyanakkor a gimnáziumban is remekül érezte magát, a fizika tagozatos osztály adta remek közösségnek köszönhetően. Egyetem után, tanári pályára lépve viszont szembetalálta magát a hétköznapok valóságával: a diákok többségének bizony nem a matematika a kedvence. S ekkor még enyhén fogalmaztunk...

– Legalábbis általános iskola felső tagozattól már nem számít kedvencnek ez a tantárgy – pontosított. – Valami talán itt romlik el. Hirtelen magas követelményekkel találják szembe magukat a tanulók, megszűnik a korábban gyakorlatként működő játszva tanulás. Erre ráerősít az, hogy társadalmi téren is általános a matematika nehéz tantárgynak minősítése, emellett időnként jeles közszereplőktől is halljuk, majdhogynem dicsekvésként, hogy mennyire nem voltak jó tanulók matekból... – folytatta a tanárnő.

– Ami engem illet, személyes példámmal is igyekszem a gyermekekkel megkedveltetni a matematikát. Látják rajtam, hogy hitelesen képviselem ezt a törekvést, és örömmel nyugtázhatom, hogy sok diákomat magával ragadja ez a lendület. Azt mindig hangsúlyozom, hogy a matematikát folyamatosan kell tanulni, hiszen ennek az építménynek a téglái egymásra épülnek – tette hozzá.

Straubingerné Kemler Anikó számára a matematika nem munka, hanem hobbi. Ez azt jelenti, hogy egy új matematikai feladvány megoldása tökéletesen megteszi szabadidős kikapcsolódásnak. De azért jut idő egy kis természetjárásra, horgászásra is.

– Az egyetem után dolgoztam Pakson, az ESZI-ben, majd Szekszárdon, az Illyés Gyula Főiskolai Karon, nyolc év óta pedig egykori iskolám, a Garay János Gimnázium a munkahelyem. Ebben az esztendőben zártam tanári működésem harmincadik tanévét. Jóleső érzéssel tölt el, hogy mások is meglátták: sokat dolgozom, és annak van is eredménye. Nagyon köszönöm kollégáimnak, gimnáziumunk igazgatójának, hogy felterjesztettek erre a díjra. Hiszen erről nem is tudtam, meglepetésként ért. Ugyancsak köszönöm diákjaimnak a partnerséget, mert anélkül semmire sem menne az igyekezetem. Mindent összegezve, ez a díj pályafutásom eddigi legfontosabb állomása.

– Az egyetem után dolgoztam Pakson, az ESZI-ben, majd Szekszárdon, az Illyés Gyula Főiskolai Karon, nyolc év óta pedig egykori iskolám, a Garay János Gimnázium a munkahelyem. Ebben az esztendőben zártam tanári működésem harmincadik tanévét. Jóleső érzéssel tölt el, hogy mások is meglátták: sokat dolgozom, és annak van is eredménye. Nagyon köszönöm kollégáimnak, gimnáziumunk igazgatójának, hogy felterjesztettek erre a díjra. Hiszen erről nem is tudtam, meglepetésként ért. Ugyancsak köszönöm diákjaimnak a partnerséget, mert anélkül semmire sem menne az igyekezetem. Mindent összegezve, ez a díj pályafutásom eddigi legfontosabb állomása. Straubingerné Kemler Anikó és a díjat átadó Éry Gábor (tőle jobbra), az Ericsson Magyarország vezérigazgatója -->