Szex nélkül is lehet élni, de minek

Olvastam a minap, hogy az angol idősotthonokban egyre népszerűbb a szexuális felvilágosítás. Jobb későn, mint soha, mondhatná cinikusan az ember, pedig nem erről van szó. A felvilágosítás hatására ugrásszerűen megnőtt azoknak a házasságban élő idős férfiaknak és nőknek a száma, akik ma már másodvirágzásukat élik.

A megkérdezett szépkorú emberek ugyanis elmondták, a vágy ugyan még szunyókált bennük eddig is, de a gátlás a löttyedt bőrük, a nehézkes mozgásuk, a pocakos formájuk miatt ezt elnyomta. Amióta viszont együtt kibeszélik a gondjaikat, megváltozott a szemléletük, mernek a vágyaikról, igényeikről egymással is őszintén beszélgetni.

Mint mindennek, ennek a sztorinak is akadt ellenzője. A világ másik végén a százhét éves Csian Csit, Hongkong egyik legidősebb emberét arról faggatta egy riporter, szerinte mi a hosszú életének a titka. Az idős ember csak ennyit mondott: éltes korának egy titka van, mégpedig az, hogy negyvenéves kora óta, azaz hatvanhét éve önmegtartóztatásban él.

Erre mondják a bölcsek, lehet így is élni, de minek.