Különleges prédát ejtett a fiatal dombóvári vadász

Nem mindennapi prédát, vagyis prédákat ejtett néhány napja Varga-Stadler Máté. A fiatal dombóvári vadász ugyanis egy közeli területen két aranysakált is leterített. Ez igazi  ritkaságnak számít, mert a gyakran párban vadászó dúvadak azonnal menekülni kezdenek, amint puskadörrenést hallanak. Emiatt a legtöbb esetben csak egyikőjüket sikerül eltalálni.

Varga-Stadler Máté ezúttal a Tolna Vármegyei Gazda Vadásztársaság területén csalta lépre az aranysakál párt. Mint az esetről lapunknak nyilatkozott: „A karácsonyi nyüzsgés után barátommal már vágytunk a természet csendjére. Úgy gondoltuk, az estét a ragadózóvadászatnak szenteljük. Csalisípjainkkal és nagy reményekkel felvértezve a tópartok felé vettük az irányt, bízva abban, hogy sakálokkal találkozunk. A naplemente után egy órával már megpillantottam egy ragadozót, de valami gyanús volt neki, így aztán angolosan távozott."

A vadász tehát elkezdte tovább fújni a nála levő, síró nyúl hangját utánzó sípját. Egy nagyjából fél órányi próbálkozás után aztán meg is jött a befektetett munka eredménye. „A jobb kezem irányából, mintegy százhúsz méterről két alakot vettem észre gyorsan közeledni. Sakálok! Feleszmélni sem volt időm, az első sakált a lesről felállva, kézből sikerült meglőnöm” – nyilatkozta Varga-Stadler Máté.

Ekkor a másik sakál már menekülni kezdett és távolodott a területtől, de szerencsétlenségére még egyszer megállt, és visszapillantott. Ekkor érte el végül a puska lövedéke. A vadászról és a két állatról aztán fotó is készült.

Rengeteg kárt okoznak a sakálok

A hazai aranysakál populáció hónapról hónapra, évről évre növekszik. Ez főként a vadászattal és állattartással foglalkozóknak jelent rossz hírt. A sakálok ugyanis milliárdos károkat okoznak a vadásztársaságoknak minden esztendőben. Nem ritka, hogy nyulakra, őzgidákra, vagy fiatal vadmalacokra rontanak. Támadásuk könnyen beazonosítható, mivel jellemző rájuk, hogy a húst csontig lerágják a tetemről. Az országban rendre hallani olyan esetekről is, amikor a faj egyedei kutyákat vagy macskákat tépnek szét. Sőt, Varga-Stadler Máté azt mondja, tud olyan, Dombóvár-Szőlőhegyen történt támadásról, melynek során egy szarvasmarha borjúját gyilkolták meg sakálok. A vadásztársaságok puskákkal és csapdázással is próbálják gyéríteni az állat egyedszámát, ez viszont sokszor reménytelen harcnak tűnik.

Egyszer már kihaltak idehaza, de visszatértek

Az aranysakál vagy népies nevén nádi farkas évszázadok óta része hazánk faunájának. Már Arany János Toldi Miklósa is ezzel az állattal küzdött meg. A faj egyedeit viszont hosszú időn keresztül csak kis létszámban és elszórtan észlelték idehaza. 1942-re pedig Magyarországon kihalt fajként vették nyilvántartásba. Bár egy-egy állatot az 1970-es és az 1980-as években is leírtak, a faj újbóli, hazai elterjedése az 1990-es évek második felére tehető. Az első jelzések Somogyból és Baranyából érkeztek. A bőséges hazai vadállománynak köszönhetően viszont a sakálok néhány év alatt ismét ellepték az országot. Mostanra olyan mértékben szaporodtak el, hogy jelenlétük biológiai inváziónak tekinthető a kutatók szerint.