A ködtől a fényig: Bányai Béla festői életpályája

– Hogy kerül egy hódmezővásárhelyi képzőművész Decsre?
– A kapcsolat az itteni alkotótársnak, Decsi-Kiss Jánosnak köszönhető – mondja Bányai Béla, akinek kiállítása nyílt a Faluházban. – A barátságunk 1973-ban kezdődött, amikor egy sátorban laktunk a Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola ifjúsági alkotótáborában. Aztán húsz évvel később elindult a szálkai ifjúsági alkotótábor, aminek én nyolc esztendőn keresztül voltam a képzőművészeti csoportvezetője. S most meghívtak egy húsvéti tárlatot tartani. Sok kiállítás van mögöttem, az első még gimnazista koromban volt, 1972-ben.

– Honnan, hová jutott alkotóként? Vannak itt elég érdekes sejtelmes, fényszegény, és harsány, térbe kiugró képei is…
– Van alkotói pályaív, fejlődés, de olyan, hogy töretlen haladás, egyre jobb képek, nincs. Felmerülnek kérdések, amelyekre próbálunk válaszokat adni a magunk eszközeivel. Ami hol sikerül, hol nem. Eleinte, huszonévesen sok ködös képem készült, mert nem nagyon tudtam mit kezdeni a világ dolgaival. Aztán kezdett meg-megjelenni a szakralitás a műveimen, előszeretettel alkalmaztam az arany színt. A legutóbbi korszakomban pedig megcsillan a festményeimen a fény. Rossz felé, a sötétség felé megy a világ, épp ezért úgy érzem, hogy meg kell örökíteni minden apró, reményteli sugarat. Például a hajnalt. A feltámadás is az éjszaka utáni fényességről szól. Úgyhogy ezek a Decsre hozottak pont olyan képek, amelyek erre az alkalomra valók.

– Hívő?
– Igen, de nem a hagyományos értelemben vett, templomba járós módon.

– Tehát van istene…
– Persze, ahogy mindenkinek, még annak is, akinek fogalma sincs arról, hogy van neki. Nyilván a felcseperedésem időszakát, az ötvenes-hatvanas éveket nem a szabad vallásgyakorlás jellemezte. De a gondolkodó ember hamar rájön, hogy nem a szomszédra és nem az aktuálpolitikára kell figyelni, ha meg akarja ismerni, érteni a világot, és önmagát el szeretné helyezni benne. Vannak magasabb szempontok, kikezdhetetlen értékek, követendő példák, megörökítendő, továbbadandó események és tanulságok.