Egri Péter

2018.10.01. 17:25

Mesél a rockabilly

A fehér countryzenén nevelkedett előadók a fekete zenei gyökereket használták fel és elegyítették fehér zenei elemekkel.

Azon kevesek közé tartozik, akik rajonganak az ötvenes évekért. Beleásta magát a korszakba, interjúkat készít, gyűjti a szakzsargont és a korabeli tárgyakat. Él-hal a színházért, miközben a mozi felé is kalandozik. A Made in Hungaria című filmben ő játszotta Brennert, az orgazdát. Gyerekkori álma volt, hogy egyszer majd a rockabilly elhivatott zenésze és ismert, nemzetközi hírű előadója lesz. A Mystery Gang zenekar énekes-gitárosának, Egri Péternek sorban valósulnak meg az álmai – írja a Magyar Idők.

A Mystery Gang zenekar a legautentikusabb formájában mutatja be, milyen volt az ötvenes években a rock and roll Amerikában. Az együttes vezetőjeként kiknek és miről tartott előadást a Zsigmond Király Főiskolán?

Nagyon összetett volt a hallgatóság, mert nem csak az oda járó diákoknak hirdettük meg.

A XX. század első évtizedeiben indult, ma jobb híján popkultúrának nevezett műfajról, zenei szubkultúrákról, főleg a rockabillyről meséltem nekik. Mindig nagy örömmel megyek előadást tartani, és utána még órákig szívesen beszélgetek a fiatalokkal. Egyszer meghívtak a Terror Házába is, ahol gimnazistákat vezettünk végig, a történészek az eseményeket elevenítették fel, én pedig az érdekességeket.

Fekete – fehér

Gyerekkorában Dunakeszin járt iskolába. Mi történt harmadikos korában péntekenként 13 óra 5 perckor?

Az egykori Magyar Rádió nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az amerikai zenei stílusokat, mint a rockabilly, a swing vagy a jazz bemutassa. Édesapám újonnan vásárolt rádióján hallgattam a Nosztalgiahullám című műsort, és megőrültem tőle. Nem tudtam, hogy mi ez a zene, de úgy éreztem, hogy én vagyok. Nyolcévesen, míg a többi gyerek matchboxokat tologatott, engem a történelem, az 50-es évek zenei, majd a képi világa, később a társadalma és a politikája érdekelt.

A rockabilly nemcsak zenei műfaj, hanem stílus és divatirányzat is. Az Amerikából indult életérzést áthatotta az úgynevezett Golden Age, az aranykorszak. Érdekes adat, hogy 1957-ben az amerikaiak csak szájvízre és rágógumira többet költöttek, mint amennyit az Egyesült Államok a Mar­shall-segélyre, amit a háború után az európai gazdaságok talpra állításához ajánlott fel. Ezekben az években robbant be a rock and roll, és bolondított meg mindenkit. A rockabilly esetében a fehér countryzenén nevelkedett előadók a fekete zenei gyökereket használták fel és elegyítették fehér zenei elemekkel.

A nyolcvanas években hol talált olyan fiatalokat, akiket szintén ez a korszak, ez a zene érdekelt?

A Ráday Klubba járt egy fiatal értelmiségi társaság, akik nemcsak a zenei műfajért, hanem az egész kultúrkörért rajongtak. Elképesztő tudással rendelkeztek, én egy ideig csak tátott szájjal hallgattam őket. Ott találkoztam a Mys­tery Gang alapító tagjaival, Paszinger Zoltánnal és Fácánnal, Csikány Tamással. Zárójelben jegyzem meg, hogy annak a kis értelmiségi körnek néhány tagja a mai kulturális és politikai élet meghatározó szereplője.

Hosszú évek munkáját koronázták meg azzal, hogy az egyik koncertlemezüket ingyenesen elérhetővé tették az interneten. Ez a lépés kinyitotta az addig hiába döngetett kapukat. Mielőtt nemzetközileg is elismertté vált a zenekar, hogyan szereztek maguknak koncertlehetőséget?

Szervusztok, megjött az együttes – mondtam Franciaországban, egy nagy nemzetközi fesztivál kapujában. Melyik zenekar? – kérdezték. – A Mys­tery Gang. Elkezdték keresni a listán. Mondom, a menedzserünk már ideszólt, fáradtak vagyunk, Magyarországról hétezer órája utazunk, fürödnénk, ennénk valamit. Beengedtek. Adtunk egy koncertet, ami után odajött egy úriember, akinek Japánban lemezkiadója van, hogy szeretne velünk egy albumot felvenni. Egy másik meghívott minket Amszterdamba, a klubjába. Aztán odajött egy hölgy, aki miközben vakarta a fejét, nagyon mosolygott. Még gratulált is. Azt mondta, bebizonyítottuk, hogy helyünk van a szakmában, de tudja, hogy minket ide nem hívott meg senki. Így indult a Mystery Gang.

A karrierje kezdetén még Tattooed Pete néven szerepelt. Valóban sok tetoválása van. Ez hozzá tartozik a műfajhoz? Milyen motívumokat varratott csuklóig magára?

Ötvenes évekbeli mintákat. Sailor Jerry egy amerikai tetováló volt, 1938-tól ki se mozdult Hawaii szigetéről. Ő kezdte el azokat a mintákat varrni, melyek a háború alatt indult amerikai zenei élet meghatározó motívumai lettek. Például a bibliai szív, fölötte a True love felirat, az örök szerelem vagy a pókhálóban a női fej, az emlékezés. De a hűség, a kitartás, a hit ábrázolása is fontos számomra.

Megírta és megrendezte a Privát Buddy Holly­ Story című darabot, sőt a zenészt is eljátszotta. Miről szólt az előadás, melyet az énekes halálának ötvenedik évfordulóján, 2009-ben mutattak be a Művészetek Palotájában?

A fiatalon, repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt zenész elképzelt utolsó másfél óráját egy koncerttel elevenítettük meg. Mi magunk bújtunk a bandájának a bőrébe. A kultúrtörténeti visszatekintést a fantasztikus színész és zenész barátaim közreműködésével adtuk elő, melyet a Duna Tv-n már nyolcszor ismételtek meg.

Hogyan ismerte meg a kilencéves Balogh Álmost, akivel több tévéműsorban is szerepelt?

A szülei egy koncert után említették, hogy ügyesen dobol a fiuk. Leültettem, és meghallgattam. Azóta szinte hetente együtt zenélünk. Jó érzés lehetőséget adni másoknak, én nagyon kevesektől kaptam. Nemrég a 29. pályázatomat utasították el, mondván szakmailag értékelhetetlen. Ha valaki két őszinte szót kap tőlem, melyek egy kicsit segítenek tájékozódni a mai világban, akkor egy életen át jön utánam. Annak ellenére, hogy a médiában folyamatosan azt látja-hallja, hogy bulizz, és idd magad színesre!

Elhivatott gazdája vagyok annak a tudásnak, amely a több mint húszéves nemzetközi karrierem alatt halmozódott föl. Szakmai fórumokon néhányszor próbáltam jelezni, hogy továbbadnám a tapasztalatomat, szívesen segítenék a fiataloknak, hogy merre induljanak el művészetileg, és ami nagyon fontos – emberileg. Nem szabad magukra hagynunk őket, szükségük van a támogatásra. Mondtam, hogy a magyar kultúra érdekében tegyünk félre minden önös érdeket. A mai gyerekek nem járnak színházba, nem ismerik a verseket, a popkultúrából szocializálódnak. Adjanak teret az értékes produkcióknak, azoknak, melyek a tizenévesek amúgy is szerteágazó gondolkodását jó irányba terelik. Nem hallgattak meg, kinevettek, elzavartak.

Áprilisban tartották a húszéves jubileumi koncertjüket. Mit tud még adni a közönségnek, merre halad tovább?

Borzasztóan színes műfajt vállaltam gyerekkoromban. A rockabilly kultúrtörténetének és a korszaknak a megismertetése a következő százötven évre ellát feladatokkal és munkával. Tavaly megalapítottam a Memphis Moon ’55 nevű zenekart, amellyel bemutattam, hogy a rockabilly hogyan indult el az Egyesült Államok délvidéki államaiban – dob nélkül. Amerikába is kiviszem azt a napokban létrehozott autentikus formációt, melyről már régóta álmodoztam.

Közben dolgozom egy színházi darabon is. Lehet, hogy az Egyesült Államokban mutatom be, de magyar nyelven is szeretném játszatni. Látszólag könnyed rock and roll darab, de a végén rájön a néző, hogy valójában az istenkeresésről szól. Régi álmom a Közép-európai Művészeti Központ létrehozása, mely egyrészt európai művészeknek adna teret az Egyesült Államokban, másrészt itthon olyan amerikai produkciók mutatkozhatnának be, melyek nem az átlagképet festik az USA-ról. A belőlünk, Európából táplálkozó kultúrkört mutatnánk be.

Igazi időkapszula

Tesztoszterontól túlfűtött zenét játszanak, melyet, ha meghall a közönség, rögtön elkezd járni a lába, vagy fölugrik és táncol. Lehet bukni a rockabillyvel?

Húú, hogyne! Én már láttam nagyon csúnya leégést. A szórakoztató zenés műfaj a legnehezebb. Sokan azt gondolják, hogy a rockabillyhez elég három akkordot ismerni, és azt énekelni, hogy vappabadubám… Ennél azért kicsit több.

A rock and roll kapcsán mindig csak az afroamerikai gyökereket hangsúlyozzák, pedig euroamerikai gyökerekkel ugyanúgy bír. Fantasztikus érzés volt, amikor az 50-es években kialakult amerikai rock and rollt visszavezettem a századfordulóig, a bajor, a németalföldi, az ír, a lengyel, sőt a magyar népdalig. Hogy mit adott Európa az amerikai zenének? Kijelenthetjük, hogy mindent.

Összeállítottam egy előadást Go Folk! címmel, s az akusztikus koncerten a Mystery Gang legénysége mellett szerephez jutott a cimbalom, a hegedű, a klarinét és a trombita is. Kutatás közben – megannyi érdekes dolog mellett – amerikai-magyar népdalokat is találtam. (énekel) „Magyar vagyok, amerikás foreigner, söröm, viszkim hordószámra lenyelem, nem parancsol nékem a boss, de nem ám. Ha kirúgnak, akad majd job más tanyán.” És tovább ezer versszakon keresztül, hogy elment nevjorkba, és ott mit látott. Igazi időkapszula!

Nem udvari bolond

A rádiók játsszák a számaikat?

Magyarországon nem, Amerikában igen.

A KEXP, a világ egyik legnagyobb poprádiója idén benevezett minket a Los Angeles Academy Music Awardsra. A tudtunk nélkül. Aztán kaptam egy e-mailt, amelyben gratulálnak, hogy megnyertük. Azt hittem, valaki viccel, mert ez egy nagyon rangos rádiós díj. Nekünk itthon azt mondták, hogy a mi zenénk nem való a rádióba… Nemsokára indulok Amerikába, hogy átvegyem a díjat. Talán a nemzetközi siker hatására kis hazámat is jobban tudom szolgálni. Én soha nem keltem rossz hírét, és soha nem hagyom el. Külföldön egyszer egy tévéshow-ban a hazai zenei viszonyokról kérdeztek. Csak a legjobbakat mondtam, még akkor is, ha tudtam, hogy fölfelé kerekítek. Nem fogom a nemzetemet lejáratni. Azzal saját magamat, a felmenőimet és a később születendő gyerekemet csúfolnám meg. Mindig nagy örömmel utazom el a világ bármely pontjára, de budai srácként csak a Gellért-hegy–Nap-hegy–budai vár háromszögben érzem otthon magam.

Tudatosan tartja magát távol a celebvilágtól?

Több helyre hívtak zsűrizni, véleményt mondani, és olyan műsorokba, ahová azonnal bekerülnék, ha „letolnám a nadrágom”. Én zenész vagyok, nem udvari bolond. Nem élek rocksztáréletet, s egyre kevésbé tudom tolerálni azt, ami körbelengi ezt a szakmát. Hatalmas hittel rendelkezem, úgy érzem, a Jóistenen keresztül jön át rajtam, amit át kell adnom az embereknek. Ez estéről estére nemcsak nekem okoz örömet, hanem a közönségnek is.

Hol húzza meg a határt?

A kétezer éves keresztény, európai közízlésnél, amely mindnyájunkban benne van, akik itt születtünk a Kárpát-medencében.

Első albumuk, a Hot n’ Wild Rockabilly Cuts 12 hétig vezette a londoni Nervous Records kiadó listáját. Amerikában, a rockabilly hazájában is méltatják a Mystery Ganget. A zenekart a Rock and Roll Hall of Fame is beválasztotta a tagjai közé. Mi volt a legszebb dicséret, amellyel elismerték a munkáját?

Itthon fiatalokkal beszélgettünk, amikor fölállt egy történészhallgató, és összefoglalta a műfajt. Azóta mindig őt idézem: „Péter, te magad vagy a rockabilly!” Innen is nagy tisztelettel köszönöm neki.

Borítókép: magyaridok.hu

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában