interjú

2020.03.05. 13:40

Bereményi Géza: a díjaktól zavarba jövök

Magyar–olasz szakon végzett az ELTE-n. Írt és ír novellákat, regényeket, verseket, dalszövegeket, filmforgatókönyveket, darabokat, rendezett színdarabot és filmet. Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas.

Tóth Ildikó

Forrás: MW

Bereményi Géza íróval a HOT! magazin újságírója, Tóth Ildikó készített interjút.

Bereményi Géza Kossuth- és József Attila-díjas író, Balázs Béla-díjas filmrendező (j), miután átvette a Kölcsey-emlékplakettet Bölcskei Gusztávtól, a Kölcsey Társaság elnökétől a magyar kultúra napja alkalmából tartott ünnepségen a szatmárcsekei református templomban
Fotó: Balázs Attila / MTI

Egy évfolyamra jártunk a bölcsészkaron. Te miért a cseremiszt választottad?

Kötelező volt egy finnugor nyelvet tanulni, így jött a cseremisz. Nem volt különösebb oka.

Különösen indult az életed: Vetró Géza néven születtél, aztán hatévesen Rózner Géza lettél. Nem zavartak ezek a névváltozások?

Tompa közönnyel vettem tudomásul. Engem az anyai nagyszüleim neveltek hatéves koromig. Anyám 16 volt, amikor férjhez ment az Erdélyből ide menekült katonaszökevény apámhoz, aki aztán a SAS behívó elől nyugatra távozott. Tizenöt évesen találkoztam vele először.

Hogy érezted magad a nagyszüleidnél?

Nagyon-nagyon jó volt náluk. Tíz szoba-konyhás lakás állt egymás mellett az udvaron a Józsefvárosban. Gazdagoknak számítottunk, nagyapáméknak az első világháború végétől standjuk volt a Teleki téren. Majdnem ateista Bereményi nagyapám az olasz frontról jött zabot vásárolni, és meglátta a mélyen vallásos nagyanyámat, a nagybányai Román Rózát. Egymásba szerettek és összeházasodtak.

Melyikük hatása érződött rajtad?

A nagymama egyszerre volt vajákos és bibliás, közvetlen kapcsolatban állt Istennel. Engem templomba járatott, első áldoztam, bérmáltam, ministráltam. Rajtam a felnőttek hatása érződött, mindig közöttük voltam, ott éreztem jól magam. Én voltam az egyetlen fiú az udvarban, műsorokat csináltam, produkáltam magam.

Bereményi Gézát gyermekkorában a nagyszülei nevelték
Fotó: MW

Hatévesen fordult meg az életed, akkor lettél Rózner. Nem foglalkoztatott, hogy miért?

Anyám férjhez ment egy erdélyi szász sebészorvoshoz, és értem jöttek. Dr. Rózner István a nevére vett. Ezt is tompa közönnyel vettem tudomásul. Nevelőapám viszont haragudott, mert szombatonként a nagyszüleimhez mentem, nem tudott kirándulásokat szervezni. Nem alakult ki közöttünk igazi apa-fiú kapcsolat, szeretet sem. Folyton költöztünk, tíz év alatt legalább hat lakásunk volt, és egyik iskolából írattak be a másikba. Tizenhat évesen aztán otthagytam őket; anyám elintézte, hogy felvegyenek Pápán kollégiumba, és ott érettségiztem.

Az előző középiskolákban elég sok gond volt veled, ki is csaptak a gimnáziumból.

Akkoriban állandóan vegzálták a fiatalokat, igazoltattak Budapesten, a Balatonnál – mindenütt. Pápán viszont csodás volt az életem! Felfedeztek, nagyon jó tanuló lettem, az igazgatónk, dr. Galántai István – aki apám helyett apám lett – megvédett.

Bereményi Géza édesanyjával a gyömrői tónál
Fotó: MW

Az egyetemen miért az olaszt választottad a magyar szak mellé?

Pápán az orosz mellett olaszt is tanultam az osztályfőnöktől. Voltaképpen dicsekedni akart velem a volt tanárainak, ezért ajánlotta, hogy történelem helyett olaszra jelentkezzem. Felvettek, és megkezdődött az albérleti életem: 34-ig számoltam a helyeket, ahol laktam... A nagyszüleim fizették a bérleti díjat.

Az egyetemi évek alatt folyton Lengyelországba utazgattál. Mi vonzott oda?

Sokkal jobb volt ott a fiatalok élete. Klubok alakultak, lehetett autóstoppolni – na meg volt tengerük! Szabadon mozogtunk, kóboroltunk. Itthon ‘56 miatt gyanakodva figyelték a fiatalokat.

Aztán találkoztál Cseh Tamással, és elkezdődött a fantasztikus dalok korszaka.

Tamás rajztanár volt, aki énekelgetett, gitárral, angol szövegeket. Mondtam, hogy szívesen írnék neki magyarul. Gyanakodva fogadott – később elmondta, hogy ügynöknek nézett. Én nagyon magabiztos voltam, megjelent már egy kötetem, A svéd király; a nagyapámtól felvett nevem, a Bereményi volt a címlapján. Oda akartam adni neki, de azt mondta, hogy nem olvassa el, felzaklatná idegileg.

Ehhez képest közös albérletbe költöztetek a vízivárosi Iskola utcába, ahol ma már lakónévtáblájuk van a dalok szereplőinek. Ezek a közös szerzemények sokáig nem hangzottak el nyilvánosan, csak baráti körben. Miért?

Mert elleneztem. Tamás szerepelt egy Jancsó-filmben, a rendező elkezdte ajánlgatni, a 25. Színházba hívta Gyurkó László is. Arra is nemet mondtam. Aztán kimentünk Párizsba, ahol Tamás közölte, hogy ott marad. „Jó, maradj!” – bólintottam rá, de hozzátette, hogy hazajön, ha felléphet a 25. Színházban a dalainkkal. Így kezdődött.

Időközben úgyszólván autodidakta módon megtanultál több szakmát; a szinkrondramaturgi foglalkozás nyilván közelebb vitt a filmezéshez.

A szinkronban szinte ellenőrzés nélkül vágtunk meg külföldi filmeket, volt, hogy egy kétrészesből 90 percest csináltunk. Nemeskürty István ajánlotta, hogy írjak forgatókönyveket, őt úgyis ki fogják rúgni a stúdiójából, de egy filmre még van pénz. Akkor kezdtem el foglalkozni Magyari professzorral, ebből lett A tanítványok – Nemeskürty azt ajánlotta, hogy rendezzem meg én. Összeszedtem a stábomat. A jóllakott filmesek mind elutasítottak, az éhesek velem dolgoztak. Kardos Sándor így lett az operatőröm, a kezdő Pallagi Anikó is velünk dolgozott, Ozorai András pedig gyártásvezető volt. Később ezzel a stábbal készült az Eldorádó – szintén szerencsés véletleneknek köszönhetően – a legendásított gyerekkoromról, amiről már írtam a könyvemet.

Bár azt mondtad, hogy másoknak nem akarsz forgatókönyvet írni, a sajátjaidon kívül szintén legendás filmek kötődnek a nevedhez: a Megáll az idő, a Meteo…

Voltak olyan történetek, amelyek az én élményeim alapján íródtak. A Megáll az idő a kamaszkoromat idézi. Az Ajándék ez a nap is az én forgatókönyvem, de a Meteo ötlete a rendezőé volt.

Bereményi Géza az Eldorádó utolsó forgatási napján
Fotó: MW

Egymás után kaptad a filmes, az irodalmi, a művészeti díjakat, díszpolgára vagy a szülővárosodnak, azon belül a Józsefvárosnak is.

A díjaktól zavarba jövök, és igyekszem leplezni az érzéseimet. Semmit sem azért csináltam, hogy elismeréseket kapjak.

Nyilván a családod is büszke rád: a feleséged, Tünde és a két fiad. És van két vagy egy lányod.

Sára Angliában él. Anna (Pász­tor Anna énekesnő – a szerk.) akkor derítette ki, hogy nem én vagyok a vér szerinti apja, amikor gyereket várt, és mindent tudni akart a felmenőiről. Kamaszkorában ő is elköltözött az édesanyjától, velünk élt, és azt mondtam neki, hogy bármi is történt, az én lányom marad. A 19 éves Márk Berlinben tanul. A 17 éves Bálint kedvéért Debrecenbe költöztünk, nem szeret Budapesten lakni.

Most volt a bemutatója az Eldorádó című, a kisregény és a film nyomán készült darabodnak a József Attila Színházban, és hamarosan újabb könyved kerül a boltokba, a Magyar Copperfield.

Az Eldorádó a legjobb változat, többször átírtam, bemutatták már színpadon Az arany ára címmel. Az új regény az életemről szól, születésemtől 18 éves koromig. Dickens könyve, Ottlik Géza átdolgozásában, nagy hatással volt rám. A gonosz mostohaapa, a naiv édesanya, a furcsa felnőttek világa, a csodás szabadulás egyszerre az angol író élete és az én sorsvonalam. Ezért szerepel a címben jelzőként a magyar.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!