Háromdimenziós ufóköröket találtak dombóvári szakértők

Telefonhívás érkezett 1994 júniusában a Tolnai Népújság szerkesztőségébe Dombóvárról. Szalay Iván, az ismert ufószakíró, egy szenzációsnak ígérkező hírt közölt. Történt, hogy vasúttal utaztak Szentlőrinc körzetében, s a vonat ablakából – a vasúti töltés itt a mező szintjénél néhány méterrel magasabban van – három dimenziós ufóköröket észleltek.

Mint Szalay Iván írta: „A három dimenziós ufóköröket, legyen az gabonában, vagy esetleg rét területén, az jellemzi, hogy a központi kört egy széles gyűrű övezi, amelyben szintén áll a növényzet, azzal a különbséggel, hogy a gyűrű területén a növényzet magasabbra nő. Az eltérő növekedési tendenciából fakadóan alakul ki a három dimenziós állapot. Ezt az érdekes és páratlan jelenséget még csak fokozza az a tény, hogy a gyűrűk területén a növényzet nemcsak magasabbra nő, hanem színben is eltér, ezáltal dinamikusan kiemelkedik saját környezetéből.„

Kollégáink meglátogatták Szalay urat, aki nemcsak fényképekkel, hanem félórás légi-videofelvétellel is szolgált erről a különös jelenségről. A fűkörök felfedezése után ugyanis sárkányrepülővel emelkedtek a helyszín fölé, s kiderült, hogy azok légvonalban mintegy 40 kilométeres távolságban vannak elszórva, Szentlőrinc és Dombóvár között.

A „gyűrűs” terület megközelítőleg 200 hektárra volt tehető. Az eseményt a dombóvári ufó-klub vizsgálta, rögzítette és dokumentálta.

A sárkányrepülős felderítés további szenzációval is szolgált. Az Oroszlót (Baranya megye) és Szentlőrincet összekötő útvonalon Kishajmás közelében egy erdőtől szegélyezett dombon 43 darab háromdimenziós kör kíséretében mintegy 200 méteres ufonauta-ábrázolást találtak. A fejet és a karcsú testet jelképező kontúrokban a réti fű úgy, mint a körökben, lényegesen magasabbra növekedett, mint máshol.

A körök és a köröket övező gyűrűk mindenhol eltérőek és változó méretűek voltak. A fű az adott területeken mintegy 25-30 centiméter magasságú és közepesen erős zöld színű, a gyűrűt alkotó fűkör pedig körülbelül 60 centiméteresre nőtt, és haragoszöld színű volt.

A jelenség kivizsgálása és értelmezése során felmerült a kérdés, hogy esetleg nem emberi közbeavatkozásról volt-e szó, például úgy, hogy a területet valaki, vagy valakik túladagolt műtrágyázással kezelték. Ellenérvként erre a következőket hozták fel:

1. A háromdimenziós körök száma rendkívül nagy volt.

2. A körökkel teleszórt felület nagysága meghaladta a 200 hektárt.

3. A jelenség mintegy 40 kilométer hosszú sávban érvényesült.

4. Ha adott területen túladagolták volna a műtrágyázást, nagymértékű nitrogén-túltengés jelentkezett volna, aminek következményeként nem növekedés, hanem éppen a növényzet satnyulása következett volna be.

5. Kevés volt a valószínűsége, hogy valaki – feltehetően mezőgazdász – azzal szórakozott volna, hogy ilyen hatalmas területen sok-sok tonna műtrágyát felhasználva próbálta megviccelni a szakértőket, időt és fáradságot nem kímélve. Azzal is számolnia kellett volna ebben az esetben, hogy sohasem tűnik fel senkinek a „műve”.

6. Az ufonauta ábrázolásnál az alak szemei oly módon alakultak ki, hogy úgymond telített, méregzöld ovális fűfolt keletkezett, természetesen a környezeténél jóval magasabb fűszálakból. Ugyanez érvényes a száj és az orr esetében is.

Tény és való, a fűfoltok léteztek, mégpedig több száz volt belőlük. S az ufonauta-ábrázolást magán viselő domb szomszédságában lévő erődben is történt egy s más fura dolog.

Venter Marianna, Tolnai Népújság, 1994. június 14.