Három körzetben kézbesíti a Tolnai Népújságot

A Tolnai Népújság negyedszázada létező, saját terjesztői hálózatának százharminc kézbesítője száztizenöt millió Népújságot kézbesített, a szállító járművek tizenhárom millió kilométert tettek meg.

Frank Györgyné – Mária – Szekszárd három területére viszi a lapot, az újságpénzt négy területen szedi be.

– A munkanapokat hajnali fél kettes ébresztővel kezdem – mondta a világ legtermészetesebb hangján. – Ez így van már lassan tizenkét éve. Hozzá lehet szokni – tette hozzá megnyugtatólag. – A nyomdából a lakásomhoz érkező lapokat már teljes készenlétben várom. Általában legkésőbb hajnali kettőkor már nálam van a szállítmány, így tehát indulok is kerékpárommal a körzeteim felé. A kihordással negyed hétre végzek, azután hétkor vár a következő munka, a takarítás a piacon.

A kívülálló számára, aki hozzászokott a hagyományos, reggel hat-hét óra közötti ébredéshez és munkába induláshoz, ez a korai tevékenység végtelenül fárasztónak tűnik. Ám Frank Györgyné számára, bármennyire is meglepő, cseppet sem az.

– Én szeretem ezt csinálni – jelentette ki. – Méghozzá csakis úgy, ahogyan érdemes és ahogyan kell: lelkiismeretesen. Mert joggal teszi szóvá az előfizető, ha a kézbesítő oda nem figyelése miatt nem kap lapot. Mindig arra törekedtem, és a jövőben is arra törekszem, hogy ilyesmi soha ne forduljon elő.

Ezt az elhivatott és példás munkát a Tolnai Népújság vezetése is értékelte. Finta Viktor főszerkesztő a lap székházában a huszonöt éves évforduló alkalmával méltató beszéddel és ajándéktárggyal mondott köszönetet.

Bizalomépítés

Az előfizetők között elég sok az idős ember. Életkorukat tekintve hasonlítanak, de egyéniségüket tekintve már nem. – Valamennyivel meg kell találni a közös hangot, kellő türelemmel – jegyezte meg Frank Györgyné. – Ez a magatartás hosszú távon meghálálja magát. Már előfordult, hogy helyembe hozták az előfizetési pénzt. Sőt, akadt olyan nyugdíjas, aki megkért, hogy fizessem be a szükséges összeget, pár nap múlva megadja a tartozását. Így is történt.