Csak kárt okoz az ember a vízimadarak etetésével

– Az alapvetően jó szándékú emberek nincsenek tudatában annak, hogy a vízimadarak etetése felesleges, különösen nyáron, amikor korlátlanul találnak maguknak táplálékot. Etetésük ráadásul tömegesen sodorja veszélybe és betegíti meg az állatokat – mondta Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője. A szervezet ezért arra kér mindenkit, hogy sehol és semmivel ne etessék a vízimadarakat.

A szóvivő kifejtette, hogy a vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai eltérnek a klasszikus, téli etetőket látogató énekesmadarakétól, ezért etetésük, szemben az énekesmadarakéval, felesleges, sőt, veszélyes. A hosszú ideje, hónapok, évek óta tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen „táplálék” megbetegíti a madarakat. Az eldobált kenyér- és egyéb falatkák szennyezik a környezetet, rontják a víz minőségét, növelik a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő elmocsarasodást. A mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést, emiatt ezekkel a madarakkal télen könnyen előfordul, hogy jégbe fagynak. Az etetés az önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz, növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót. Rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket, emellett a feleslegesen kiszórt rengeteg táplálék vonzza a patkányokat, segíti szaporodásukat.

Mindez egy öngerjesztő problémaspirál. A nyáron etetett madarak ugyanis ősszel nem vonulnak el, így az emberek, látva a „sok szegény, éhes”, valójában elkényelmesedett vagy már beteg, röpképtelen madarat, tovább etetik őket. A fagyok beköszöntével a vonulásukat az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt megszakítókkal folyamatosan nő a madárlétszám, ami tovább erősíti az emberek etetési hajlamát. Az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet, így a következő nyáron még több madárral kezdődik újra a folyamat.

Angyalszárny

A vízimadár-etetés legszomorúbb következménye, hogy élettanilag és viselkedéstorzító hatását tekintve különösen hátrányosan hat a fiókákra. A szüleiket a nyári etetőhelyekre is követő és utánzó, még repülni sem tudó fiatalok a nem megfelelő táplálék miatt visszafordíthatatlan csont- és tollnövekedési rendellenességet szenvednek el. Ennek külön neve is van, az angyalszárny­betegség, ami röpképtelenséget, közvetve vagy közvetlenül pedig a madár elhullását okozza. Az etetéssel elkényelmesített, tapasztalatlan fiatalok pedig a tél közeledtével nem vonulnak el.