Garázsból lett műhelyében otthon érzi magát a látogató

Az 1936-os Standard készüléken meghallgatni az esti mesét egészen más, mintha az egy modern rádióból szólna, állítja Johanovits László. Ezzel valószínűleg többen is egyetértenének azok közül, akik a hetvenes években vagy még korábban születtek. Csakhogy a fácánkerti fiatalember huszonhat éves, így felnőtt évei az internet, a videómegosztó csatornák és közösségi média korára esnek. Mégsem egy okostelefon képernyője jelenti neki a kikapcsolódást, hanem az, ha beülhet kicsiny műhelyébe, szeretett rádiói közé.

A műhely, amely nem olyan régen még garázs volt, és amely a családi disznóvágások egy-egy kiemelkedő momentumának is helyszínéül szolgált, kiállítótér egyben, ahol Johanovits László szívesen lát minden érdeklődőt. A mindent a szemnek itt kiegészül a mindent a fülnek elvével, és az sem igaz, hogy ne lehetne hozzáérni a kiállítási tárgyakhoz. A látogatónak egyébként csak ki kell választania, melyik készüléket szeretné hallgatni, és a vendéglátó tüstént be is izzítja.

A régi világvevők esetében ugyanis várni kell amíg bemelegszenek, és megszólalnak. – Így szólt a rádió 1936-ban – mondja Johanovits László, és megszólal a jellegzetes, fütyülős-sípolós hang, és persze a rádióadás. Hangerő-szabályozó nincs, halkítani úgy lehet, ha eltekerünk az állomásról. Az 1925-ös német gramofont sem a szokásos módon lehet hangosítani, halkítani, hiszen ebben az esetben a szekrényke ajtajának nyitása-zárása jelenti a megoldást. De a régi masinán igazi gramofonra való lemez pörög, a zeneszám pedig egy letűnt, békebelinek tűnő korszakot idéz.

Egyébként ez jellemző magára a műhelyre is, ahol az ablakot függöny díszíti, a helyiség közepén egy asztalka áll két karosszékkel, a készülékekre pedig nem egy esetben csipke- vagy hímzett terítő került. Ezzel kapcsolatban Johanovits László elmondta, hogy egy-egy rádióból készült lekerekített, majd szögletes változat is. Utóbbi pont a háziasszonyok igényeinek megfelelően, hiszen ezekre lehetett terítőt, dísztárgyakat helyezni. Miközben nem mellesleg maga a rádió is gyakran igazi műremek. Van, amelyik valóban, nevében is az. Egyébként pedig a rádiózás hangulata mellett a készülékek szépsége ragadta meg tulajdonosukat.

Az első darab egy Szimfónia de Luxe volt, amelyet házigazdánk édesapjától kapott. – Kezdetben üzemképes darabokat igyekeztem megszerezni, aztán egyre inkább érdekelt az elektronika. Innentől kezdve hibás rádiókat kezdtem el vásárolni, amelyeket felújíthatok – mondta. Gyűjteménye úgy százhetven darabos, azaz nem számít igazán hatalmasnak, de mint mondja, esetében nagyon fontos, hogy tetsszen a kiszemelt tárgy, határozottan előny, ha látszik rajta a kétkezi munka.

Johanovits László amúgy nem műszerész, még csak nem is asztalos. Ápolóként dolgozik a megyei kórház neurológiai osztályán. Gyűjtőszenvedélyéről kollégái is tudnak, volt, aki ki is egészítette a kollekciót. Természetesen, mint azt a garázs átadása is bizonyítja, a hóbortot jó szemmel nézi a család és a barátok.

– Ha valaki meghallja, hogy régi rádiókat gyűjtök, először azt gondolja, és időnként ki is mondja, hogy őrültnek tart. Aztán amint meglátja a műhelyemet, elismerően nyilatkozik róla. A legtöbben azt mondják, hogy otthonos, és persze szépnek találják a készülékeket, hiszen azok is. Van, hogy a skálaüveg különleges, a másiknak a fája, a harmadiknak a varázsszeme rendkívüli – állítja a fiatal gyűjtő. Arról is beszélt, ugyan sokan antikvitásról beszélnek, de a készülékek nem kis hányada az ötvenes, hatvanas években készült. Áruk nem jelentős, sokkal inkább eszmei értéket képviselnek.

Álmai netovábbja szerezni egy legendás Szaratov hűtőt

Ahogy maguk a készülékek, úgy a rádiózás története is érdekli Johanovits Lászlót. Elmondta, hogy Budapesten 1925. december elsején indult az első rádióadás. Megmutatta az 1938-ban propaganda célra készült birodalmi néprádiót, és az ennek mintájára az ötvenes években, a Rákosi-éra idején gyártott magyar változatot. Ez utóbbin a Kossuthot és a Petőfit lehetett fogni, ám ügyes műszerészek alkalmassá tudták tenni más adók, így a Szabad Európa vételére is. A gyűjteményben egyaránt található magyar és külföldi rádió, és az első magyar gyártású televízió készüléket, a Munkácsyt szintén megcsodálhatja a látogató. Van itt zeneszekrény, amelyben rádió, lemezjátszó és bárszekrény is helyet kapott, tekercses kazetta és kicsit sem okos telefon. Tulajdonosukról sokat elmond az a mondata, amely szerint álmai netovábbja egy Szaratov hűtő.