Nem tud közömbös lenni mások iránt

Tudom, hogy honnan jöttem, és átérzem a nélkülözők helyzetét – mondta Takács János Tamásné, Zsuzsa. – Ha kaptam valamit, kincsként tekintettem rá – tette hozzá. Kiderült, hogy már gyermekkorában szívesen segített másokon, felnőttként pedig az adományok gyűjtése és továbbítása a rászorulóknak élete szerves részévé vált.

– Isten a tenyerén hordoz. Adott egészséget és három gyermeket, akiket felnevelhettünk, és akik ma már a saját lábukon állnak. Ezt szeretném megköszönni azzal, hogy másokat igyekszem egy kicsit jobb helyzetbe hozni – tudtuk meg tőle.

Takács János Tamásné a Szekszárdi Nagycsaládosok Egyesületének alapító tagja, volt idő, amikor vezetőségi tagként, titkárként, elnökként is tevékenykedett a szervezetben. Szívesen írt leveleket, csomagokat hordott ki, betegeket látogatott, a rendezvényekre otthonról vitt süteményeket és szendvicseket. És bár sok éve nem vesz részt a Nagycsaládosok Egyesülete vezetőség munkájában, de segítő szándéka nem lanyhult.

A tagokkal jó kapcsolatot ápol, és kérésüket igyekszik teljesíteni. A lakáshoz tartozó tárolóban gyűjti a széles ismertségi köréhez tartozó, jó szándékú emberek adományait, és várja azok elszállítását vagy éppen maga viszi a kért helyre.

Eredetileg gyors- és gépírónak tanult, valamint informatikát, ám sokféle más területen dolgozott, így például nyomdában, cukrász mellett, ami nagyon hasznosnak bizonyult, hiszen szenvedélyesen szeret sütni. Nyugdíjba egy szekszárdi iskola konyhájáról ment.

Az adományok széles skáláját közvetíti: ruhát, játékot, könyvet, bútort, műszaki cikkeket. Több éven keresztül az élelmiszerbank önkénteseként gyűjtött élelmiszert áruházakban, és ennek eredményeképpen előfordult, hogy egy iskola harminc rászoruló családja és ezenkívül még sok szekszárdi nagycsaládos és kisnyugdíjas kapott élelmiszercsomagot. A szekszárdi szociális intézmények lakói is örülhettek már a jó minőségű ruha-, cipő- és játék­adományoknak.

A bátai árvíz idején sem maradt tétlen. Felvette a kapcsolatot a polgármester asszonnyal és nagy mennyiségű ruhát küldött az árvízkárosultaknak. De több más Tolna megyei településen is segített, valamint a budapesti gyermekkórházakba is évek óta eljuttat egy-egy zsák plüssállatot. A szedresi Vöröskeresztet is ellátja adományokkal. Kötődik a településhez, hiszen édesanyja szedresi, ő maga pedig hat évig ide járt általános iskolába.

És mert az egyik szomszédja a Szekszárdi SBO-n dolgozik, húsvét vasárnapján az ottani ügyeletes kollektívának küldött egy tálca mézes süteményt, meg frissen sült ropit.

Szívében őrzi a boldog mosolyt, a köszönetet, mást nem is kérne

Kiemelkedő és áldozatos munkáját 2001-ben a Nagycsaládosok Országos Egyesülete „NOE” kitüntetésben részesítette, 2016-ban Pécsett, majd 2018-ban Az év Tolna Megyei Önkéntese díjátadóján vehetett át elismerő oklevelet. Mint elmondta, ezek az elismerések mind nagyon jól estek neki, ám nem a díjakért dolgozik, hanem mert nem tud közömbös lenni az emberek nehéz sorsával szemben. Ezen eredményeket nem is magának könyveli el, hanem azoknak, akik az adományokat felajánlják a rászorulók számára. Nekik hála süteményeket süt, így köszönve meg önzetlenségüket. Ő maga pedig a köszöneten vagy egy kedves mosolyon kívül mást nem kap, de nem is fogadna el, ezeket a gesztusokat azonban kincsként a szívében őrzi.

Borítókép: Takács János Tamásnét (balról) Barteczka Mária ajánlotta Az Év Tolna Megyei Önkéntese díjra